Európa alapmotívumai egyáltalán nem avultak el

Angela Merkel Andrássy Egyetemen elmondott beszédének német leiratát a Galamus.hu közölte magyar fordításban.

*

Mélyen tisztelt Masát rektor úr, mélyen tisztelt Szabó rektor úr, kedves egyetemi hallgatók, tisztelt vendégek, hölgyeim és uraim,

Egy díszdoktori címmel különleges kötődés jön létre ahhoz a főiskolához, amely ezt adja. Ezért szeretném szívből megköszönni a szegedi egyetemnek, hogy ebben a különleges megtiszteltetésben részesít, és engedi, hogy részese legyek nagy hagyományának.

A szegedi egyetem gyökerei egészen a XVI. századig nyúlnak vissza. Sok jelentős magyar és európai gondolkodó került ki onnan. Gondolok például Bibó István államtudósra és politikusra. Ő a németországi nemzetiszocializmusban elkövetett civilizációs törés, a soá idején sok magyar zsidónak segített abban, hogy megmeneküljön a deportálástól, a tábortól és végső soron a haláltól. A szegedi egyetemhez kötődnek olyan tudományos nagyságok is, mint Szent-Györgyi Albert orvostudományi Nobel-díjas. Meg kell említeni József Attilát is, aki minden kétségen kívül Magyarország egyik legnagyobb költője. A híres személyiségek listája hosszú. Már ez a néhány példa is világossá teszi, hogy mennyit köszönhet Magyarország és Európa ennek az egyetemnek is.

Magyarország történelmén végigvonul a szabadságért és önrendelkezésért újra és újra lefolytatott harc. Az 1848-as forradalomban Petőfi Sándor költő adta ki a jelszót: „Rabok tovább nem leszünk!”. Szavai megfeleltek a korabeli Európa jelentős része szellemének. Egy évszázaddal később, amikor 1956-ban a magyarok felkeltek a kommunista rezsim ellen, Petőfi neve ismét szerepet játszott. A róla elnevezett kör a szabadságra és függetlenségre törekvés csírasejtje volt.

Az álom azonban csak 1989-ben teljesedett be. Huszonöt évvel ezelőtt a magyarok voltak az elsők, akik le merték küzdeni az állami elnyomást és az önkényt – mégpedig békésen és konszenzusra törekedve. A reformkommunisták és a liberális ellenzék tárgyalta meg a demokráciába, jogállamiságba és piacgazdaságba való átmenetet. Csodával ért fel az, ami akkor történt, és ami akkor sikerült. A döntő azonban az volt, hogy az emberek szilárd eltökéltséggel akarták a változást, és hogy erőszakmentesen tiltakoztak a gyámkodás és a rájuk kényszerített államrend ellen.

Németországban hálával emlékezünk az NDK-ból érkezett követségi menekültek magyarországi befogadására. Nem felejtjük el az akkori magyar vezetés döntését sem, hogy megnyitotta az Ausztriába vezető határt. Ez a szó legigazabb értelmében iránymutató döntés volt. Sok ember az NDK-ból ezt a menekülési lehetőséget, ezt a szabadságba vezető utat használta fel. Attól kezdve nem lehetett többé feltartóztatni a szabadságra törekvést. Mi, németek sohasem fogjuk elfelejteni, hogy Magyarországnak döntő része volt a szabadság felé vezető út egyengetésében végül minden NDK-beli ember számára – beleértve engem is –, és abban, hogy minden német előtt megnyílt az út az egység felé. Az Európát kettéosztó vasfüggöny ma már mintegy 25 éve történelem. Magyarország azóta, hogy csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, intézményesen is szilárd partner a transzatlanti-európai értékközösségünkben.

Hogy Európa milyen szorosan összekovácsolódott, azt látjuk itt, az Andrássy Egyetemen is. Kiváló példája ez a határokon átnyúló együttműködésnek. A legkülönfélébb nemzetek diákjait hozza össze nemzetközi tematikájú évfolyamokban. Európa nekik, a mai egyetemi hallgatóknak, a holnapi felelősöknek remek lehetőségeket nyit meg arra, hogy a határokon átnyúló kapcsolatokat építsenek ki, élettapasztalatot gyűjtsenek különböző országokban, és sokszínű képzési kínálattal éljenek.

Kedves egyetemi hallgatók, Önök nap mint nap megélhetik azt, amit Konrád György író mondott egyszer Európáról: „Gazdagok vagyunk, mert miénk ez a sokszínű kert.” Ez a kert Európa sokszínűsége, Európa pluralitása és a világra való nyitottsága. A sokszínűség megélésének és nyereségként való megtapasztalásának fontos előfeltétele a béke és a szabadság. Ám ezekben a hónapokban nagyon világosan érzékeljük, hogy a béke és a szabadság Európában minden, csak nem magától értetődő.

Mert az, amit Oroszország Ukrajnával tesz, az a mi európai béke- és szabadságrendünk megsértése. A kísérlet mögött, hogy az erősebb jogát állítsák szembe a jog erejével, a régi gondolkodási minta áll, amely szerint a szomszédos államokban befolyási övezeteket és nem partnereket kell látni. Fáradozásaink célja azonban változatlanul az, hogy ezt a válságot úgy győzzük le, hogy Ukrajna területileg ép maradjon és szabad önrendelkezéssel dönthessen a saját jövőjéről.

Ukrajnának az Európai Unióhoz fűződő jó kapcsolatai egyébként egyáltalán nem állnak ellentmondásban az Oroszországgal fenntartott jó kapcsolatokkal. Nem, mindkettő lehetséges; mindkettő minden félnek érdekében áll – politikailag és gazdaságilag is. Biztonságot akarunk, Oroszországgal együtt, nem Oroszország ellen. Katonailag ez a válság nem oldható meg. Ezért a visszaesések és a csalódások ellenére továbbra is mindent meg kell tennünk azért, hogy teljesen megvalósuljanak a tavaly szeptemberben létrejött minszki megállapodások.

Ettől függ a szankciókkal kapcsolatos további eljárás is. A szankciók nem öncélúak – ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. De mindaddig elkerülhetetlenek, amíg fennállnak az okok, amelyek miatt meghirdettük őket. A szankciók kétségkívül sok Európai Unión belüli vállalatunkat is sújtják. Ugyanakkor országaink gazdaságai is rá van utalva arra, hogy az érvényes jogot tiszteletben tartsák és alkalmazzák. A jogbiztonság és a stabilitás ugyanis előfeltétele annak, hogy egyáltalán sikeresen lehessen gazdálkodni.

Hölgyeim és uraim, az együttélésünk alapvető értékeit egészen más kihívások is érik. Ezt legutóbb néhány hete a párizsi terrorista merényletek mutatták meg nagyon fájdalmasan. Ez a terror a „Charlie Hebdo” című szatirikus lap újságírói ellen irányult – akiket meggyilkoltak a rajzaik miatt. Ez a terror rendőrök ellen irányult, akiket szolgálat teljesítése közben gyilkoltak meg. És ez a terror egy kóser szupermarket vevői ellen irányult – akiket meggyilkoltak, mert zsidók voltak, vagy mert a tettesek feltételezték, hogy ott zsidókat találnak. A párizsi gyilkosságokban korunk legnagyobb gondjai közül kettő mutatkozik meg: az iszlám terrorizmus és az antiszemitizmus.

Ám azok az embermilliók, akik csak kevéssel később az utcákra és terekre mentek Párizsban és mindenütt másutt, megmutatták, hogy nem hagyjuk magunkat felosztani a terroristák beteg logikájával keresztényekre, muzulmánokra, zsidókra és nem hívőkre. Az életelvünk a demokrácia elve, a sokszínűségé, a világra való nyitottságé és a toleranciáé. A tolerancia tett bennünket képessé Európában a szörnyű vérontás évszázadai után arra, hogy a lehető legtöbbet nyerjük a sokszínűségünkből. Ez a mi ellentervünk a terrorizmus világával szemben – és ez erősebb a terrorizmusnál.

A sértettségek szítása, netán az életelvünk megkérdőjelezése a lehető legtévesebb válasz lenne, ha az értékeinkkel és az érdekeinkkel meg akarjuk állni a helyünket a XXI. század globalizált világában. A vallási, etnikai, vagy társadalmi kisebbségek kirekesztésének, az idegenellenességnek és az antiszemitizmusnak nem lehet helye a társadalmainkban. Nem áshatják alá a demokráciánkat, lopakodva sem.

A közös értékalapunk része a demokrácia olyan értelmezése, amelyben az ellenzék nem ellenség, hanem ellenfél és versenytárs. A többségeket, még ha nagyon nagyok is, vagy éppen akkor, ha nagyon nagyok, mértékkel kell használni és védeni kell velük szemben a kisebbségeket. Ez megköveteli az alkotmánnyal való óvatos, és konszenzusra irányuló bánásmódot is.

Európa rendünk formálódása ma nagyon jelentős mértékben ott zajlik, amit civil társadalomnak nevezünk – egy olyan társadalomban, amelyben szabad polgárok kommunikálnak, vállalhatnak szerepet félelem és kényszer nélkül, és amelyben a kormány partnernek tekinti őket. A társadalmi kötelezettségvállalásnak ez a formája a mi erősségünk, és sikerünk alapja, éppen úgy, mint a pluralista, független médiatáj. Ez érvényes azokra a nem kormányzati szervezetekre is, amelyek a határokon túl is ápolnak kapcsolatokat, amelyekre globalizált világunkban szükség van, és amelyek nem külföldi hatalmak ügynökei.

Mindez együtt teszi ki a pluralitást és a nyitottságot, amelyben ma élünk. Mindez lehetővé teszi a véleménycserét, megkönnyíti az innovációt, és érdemessé teszi élni az életünket. Magán viseli az európai egység alapmotívumait – a békét, szabadságot és jólétet. Európa történelme és jelene megmutatja, hogy ezek az alapmotívumok egyáltalán nem avultak el. Ellenkezőleg: aktuálisabbak, mint bármikor. Az Európai Unióban ma már csak a világ népességének a 7 százaléka él. Ugyanakkor mi felelünk a világméretű értékteremtés mintegy negyedéért, és az egész világ szociális kiadásainak egyértelműen több mint 40 százalékáért. Ezek a számok világosan beszélnek. Először: a világ nem vár Európára. Másodszor: továbbra is tartós erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy Európa a jólét ígéretét be tudja váltani a mai fiatal generációk számára is.

Ez érvényes arra a változatlanul igényes feladatra is, hogy Európát jobban kivezessük az államadósság-válságból, mint ahogyan belement. Itt végső soron arról a kérdésről van szó, hogy tartós sikerre tudjuk-e vinni az európai gazdasági és társadalmi modellt a globális versenyben. Mert az európai államadósság-válságot még messze nem tudtuk végleg legyőzni, ha tettünk is fontos előrelépéseket. A gazdasági felépülés továbbra is törékeny. A munkanélküliség Európa sok térségében még mindig messze túl magas; ez különösen a fiatal emberekre érvényes. A valutaunió architektúrájában is vannak még mindig gyenge pontok. Ezért a növekedésbarát konszolidáció, a szükséges strukturális reformok és a növekedés, valamint a foglalkoztatás elősegítésének hármashangzatát eltökélten folytatnunk kell. Ez nem csupán az euróövezet minden tagjára, hanem az egész Európai Unióra érvényes.

Hölgyeim és uraim, a szoros német-magyar kereskedelmi kapcsolatok segíteni fognak abban, hogy sikeresen folytassuk ezt az utat. A német és a magyar népgazdaság fogaskerekeinek összekapcsolódása példaértékű Európa számára. Magyarországon több mint hatezer vállalat tevékenykedik német részvétellel. Ezek több mint 300 ezer embert foglalkoztatnak. Ezzel a német vállalatoknak meghatározó része van a magyar gazdaság látható sikerében. Ez helyes lenne figyelembe venni a magyar befektetési helyszínre vonatkozó további adó- és gazdaságpolitikai intézkedéseknél.

Magyarország és Németország két ország Európa közepén földrajzi, történelmi és politikai értelemben. Közösen írhatjuk a német-magyar és az európai történelem további fejezeteit, és közösen léphetünk fel értékeinkért és érdekeinkért. Ehhez további ösztönzésnek veszem azt a megtiszteltetést, amelyben Önök a Szegedi Tudományegyetem díszdoktori címének adományozásával ma részesítenek.

Köszönöm a figyelmüket, és most örömmel várom a vitát.