Nem mindenki Charlie

„Az általánosan elfogadott narratíva szerint a terroristák nem a keresztény gyökerű fehér civilizáció ellen léptek fel, hanem a sajtószabadság ellen. Biztos ez? Nem lehet, hogy Európa balliberálisai ismét tévednek? A gyilkos, fundamentalista muzulmán terroristák tetteire nincs mentség, de vajon a fehér civilizáció gazdasági érdekeinek érvényesítése közben hány ártatlan muzulmán és színes bőrű hal meg naponta világszerte? Élelmiszerhiány, fertőzések vagy erőszak következtében. Ők nem is hallottak még a sajtó- meg a szólásszabadság fogalmáról. Számukra két szelet kenyér és egy liter tiszta víz jelenti az életet. Ennyiért dolgoznak milliók tizenkét órát naponta. De mert tisztelik szüleik hitét és saját történelmüket, nem értik, hogy »Charlie-ék« miért gúnyolódnak Mohameden meg Allahon.

Azt meg mi, európaiak nem értjük, hogy ha a szólás- és sajtószabadságnak nincs határa, akkor a Charlie Hebdo szerkesztői miért kezdtek aláírásgyűjtésbe a Nemzeti Front betiltását követelve? Miért próbálják kiközösíteni az egyik legnépszerűbb francia pártot a szalonképes franciák közösségéből? Éppen ők, akik szerint minden megengedett. A formállogika szabályai szerint »Charlie-ék« vagy mégsem liberálisok, vagy kettős mércét alkalmaznak, és csak a saját nézetrendszerükhöz tartozóknak biztosítják a korlátlan szabadságot. Az is magyarázatot kíván, hogy mi az oka a feltűnő aránytalanságnak. Miközben jókat lehet derülni a muzulmánokon meg a keresztényeken, a zsidókról alig esik szó. Pedig az is egy vicces vallás. A terrorizmust semmi sem igazolhatja, de az öncélú provokációk sem szolgálják a kontinens nyugalmát. Nem lehetséges, hogy sokkal bonyolultabb és összetettebb problémahalmazról van itt szó, mint azt elsőre gondolnánk? Olyan kérdésekről, amelyeknek a megválaszolására a politikusok és az őket kiszolgáló bulvárújságírók aligha képesek.”