Miért nem szabad tisztelni senki vallási érzékenységét?

„Van egy csomó ember, aki tényleg tiszta jóindulatból mondja, hogy »no de gyerekek, ha egyszer ennyire felizgatja őket, ha lerajzolják Mohamedet, akkkor mi lenne, ha visszafognánk magunkat és nem rajzolnánk le Mohamedet. Olyan nagy dolog ez«? Ők gondoljanak bele, hogy hová vezet az ilyesmi. Ha egy érzékenységnek engedsz, akkor legközelebb egy másiknak is engedned kell, és a vége az, hogy a lányod nem mehet ki egyedül az utcára. Eleve, honnan tudhatod, hogy egy állítólagos kulturális vagy vallási érzékenység nem valamilyen konkrét politikai csoport érdekét szolgálja? A Charlie Hebdo mészárosai a Próféta nevében gyilkoltak, miközben alkoholt ittak, nőik voltak, és pont úgy nem tartották be a Próféta parancsait, mint te vagy én.

Mindez nem azt jelenti, hogy a felvilágosult, modern európai ember ismérve, hogy a reggelt a keresztre hugyozással indítja, ebédre marhasültet eszik Ganésa szobra előtt, és munka után az első dolga egy jó kis Mohamed-buzizás. Nem véletlen, hogy a Charlie Hebdo sem sok milliós példányszámú néplap, hanem rétegmagazin. Én a piarista gimnáziumba jártam, minden okom és lehetőségem megvan egyház- és vallásgyalázónak lenni, a szabadidőmben mégis inkább nézegetek halfárasztós videókat, mint az Atyát fenékbe szexuáló Fiúról készült rajzokat. 

A vallások kifigurázása nem norma, sőt nem is feltétlenül »jó dolog« a szó polgári értelmében. De annál fontosabb, hogy bárki szabadon megtehesse. És hogy ilyenkor senkinek se juthasson eszébe a legsötétebb középkori módon, erőszakkal reagálni.

Azoknak, akik azon hápognak, hogy hová vezet, ha bármit lehet, és nincs erkölcsi gát, egyszerűen érdemes rápillantaniuk a valóságra. Ahol érvényesül a felvilágosult szólásszabadság, sehol sem szabadult el a pokol. Ellenkezőleg: bár elvileg akármelyik lap közölhetne képeket a seggbeháromszögvonalzózott Jézus Krisztusról, mégsem teszi ezt, csak a sajtótermékek elenyésző, szinte kimutathatatlan töredéke.”