Dühösek és unalmasak

„A mostani kudarc annál is különösebb, hogy a kormány mintha minden eszközzel igyekezne fűteni a tiltakozásokat; a felmérések szerint elpártolt tőle majd egymillió szavazó, s olykor a legfelső körökben is a zavar jelei mutatkoznak. Úgy látszik, mindhiába.

Ne feledjük, a választók 2010 óta kétszer is minden figyelmeztetés ellenére úgy döntöttek, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzék nemhogy kormányerőnek, de a hatalom természetes fékjének, ellensúlyának sem kell nekik. Az elégedetlenek többsége, a kormánypártoktól elfordulók szinte mindegyike úgy érezheti, hogy sem a parlamenten belül, sem azon kívül nincs hiteles alternatíva, támogatásra méltó erő. Pénteken a valami újra vágyóknak be kellett érniük a régi, frusztrált dühvel és azzal, hogy most úgymond civil szónokok mondják fel jól-rosszul (inkább rosszul) a hosszú évek alatt a sajtóban és a parlamentben unásig koptatott balliberális paneleket jogállamiságról, lakhatásról, szegénységről. Mintha maguk is éreznék, önerőből nem képesek messzire jutni, most az egy hónap múlva Magyarországra látogató Angela Merkel jóindulatáért esedeznek.

Alternatívaállításra, az ellenzék újjászületésére persze van még bő három év. De a kormánynak is van arra, hogy a szükséges korrekciókat végrehajtsa és/vagy bebizonyítsa, hogy politikája a ma sokat vitatott intézkedésekkel együtt hosszú távon az ország javát szolgálja.”