Illúziók nélkül

„A magyar–amerikai viszony lehűlése persze nem az ukrán–orosz konfliktussal és a Krím annektálásával kezdődött. A baj az, hogy ma már azt sem lehet pontosan meghatározni, valójában mikor vette kezdetét a lejtmenet. Álszentség lenne tagadni: a jobboldali magyar kormány látványos közeledése Moszkvához nem csak Washingtonban keltett feltűnést, több százezer sokat megtapasztalt Fidesz-szavazót is meglepett. Innen viszont hosszú út vezet az amerikai kitiltásokig, a bizonyítatlan korrupciós vádakig és egy André Goodfriend nevű ügyvivő ellenzéki szerepvállalásáig, magyarán a magyar–amerikai diplomáciai viszony tudatosnak tűnő lenullázásáig.

Ez az igazi kihívás, mondhatná Colleen Bradley Bell – a magyar kormánnyal egyetemben. Egy új kezdésnek, vagy Obama kedvenc szóhasználatával élve, restartnak kitűnő alkalom a megnyerő külsejű producer asszony színre lépése, tiszta lapról azonban már nem beszélhetünk. Illúzió lenne ugyanis bárkinek is azt gondolni, hogy egy nagykövet önmagában csodát tehet kétoldalú államközi kapcsolatrendszerekben. Bell hazája kormányának politikáját, külpolitikai érdekeit fogja képviselni Budapesten. Stílusával hozhat új színt a viszonyba – s jelen helyzetben ezt sem szabad lebecsülni –, de az érdekellentét feloldásához a frissen érkezett nagykövet kevés lesz. Magyarország minél előbb békét akar Ukrajnában, ahol a katonai mozgósítás tegnap induló újabb hullámában ismét kárpátaljai magyarokat köteleznek egy olyan háborúban való részvételre, amelyhez az égadta világon semmi közük nincs. Teszem hozzá, annak a szerencsétlen ukrán sorkatonának sincs sok, aki másfél évvel ezelőtt még európai álmokat szövögetett, ma pedig zöld ruhába öltözött orosz fegyveresekkel néz farkasszemet.”