„Zajlanak az EU-USA szabadkereskedelmi tárgyalások. Európa irányítóinak most elsősorban amiatt fájhat a fejük, hogy ellent tudnak-e állni az Amerikai Egyesült Államoknak, amely akár félgyarmati helyzetbe süllyesztheti az európai kontinenst. Mert például a jövőben hozzánk szabadon beáramló termékek, köztük a génkezelt élelmiszerek kiszoríthatják az itteni vállalatokat eddigi piacaikról. Valamiképpen vissza kell verni azt az amerikai igényt is, hogy a tengerentúli cégek kártérítési igények tömegét nyújthassák be az európai kormányok, parlamentek intézkedései miatt. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az USA nyilván örömmel venné az igazán felnőtt korba sem lépett euró gyöngülését a dollár világhegemóniájának megőrzése érdekében.
Ilyen viszonyok között nem tekinthetnek el az EU vezető személyiségei, hogy óvintézkedéseket tegyenek a kiszámíthatatlan Orbán Viktor váratlan és kellemetlen meglepetései ellen.
Angela Merkelnek tehát alighanem az a küldetése, hogy megértesse a magyar miniszterelnökkel: az adott körülmények között Magyarországnak egyetlen értelmes választása van: minél inkább integrálódni az Európai Unióba, amely az USA-val tervezett szorosabb kapcsolatok előestéjén az eddigieknél is kisebb mozgásteret hagyhat a tagországoknak. Ha ugyanis az EU nem akar teljesen Amerika kiszolgáltatottjává válni, közös álláspontot kell képviselnie a szabadkereskedelmi megbeszéléseken. Egységes felfogásban, szilárd tömböt alkotva! Emiatt – Görögország eurózónából való kizárásának határozott kilátásba helyezését követően – immár erőteljesen figyelmeztetni kell Orbán Viktort: hagyjon fel az országa nemzetközi megítélése, mozgástere szempontjából is kontraproduktív, szabadságharcos retorikával és részben gyakorlattal.”