„A rajzokért való bosszú az elkövetők szintjén működhetett motivációként, de biztos, hogy főnökeik, felbujtóik és pénzelőik nem csupán ebben gondolkodtak. Az egyik közvetlen céljuk lehetett, hogy a terrorcselekmény következtében növekvő iszlamofóbia segítségével a francia muszlim közösségekből nagyobb merítésük legyen. A szélsőjobbos pártok megerősödnek, a mecsetek elleni támadások és az utcákon egyszerűen elszaporodó sanda tekintetek újra teremtik, és egyben radikalizálják a nyugat-európai muszlim közeget. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb szegregáció, diszkrimináció miatt arra számítanak, hogy (még) több fiatal keres épp náluk vigaszt. Így egy merénylő százat csinál. (...)
A jövőre nézve tehát semmi ok nincs reménykedni, hogy magától csökkenne a merényletek száma, éppen ellenkezőleg. A szíriai és iraki helyzet folyamatosan termeli a terroristákat, és most már nyugatról is érkezik az erősítés a helyszínre, hogy aztán annál felkészültebben érkezzen vissza szülőhazájába, valahova Európába vagy az angolszász-világba.
Ahogy Franciaországból már alighanem több mint ezer harcos érkezett a Közel-Keletre, a német, brit és holland reptereken is ezres nagyságrendű leendő terrorista hagyta el az EU-t, nem is beszélve azokról, akik vonattal, adott esetben Magyarországon keresztül igyekeznek először török területre, aztán onnan tovább. Ha ezeknek csak egy maroknyi része is visszatér, akkor könnyen el lehet képzelni, hogy mi vár a kontinensre. (...)
Legelőször le kell szögezni, hogy a háború a lelkekért folyik. Módszertani szempontból ez összehasonlítható az ukrán konfliktussal is: végy egy kisebbséget, hecceld fel, finanszírozd, majd várd ki a végét. Ha nem akarnak harcolni, még küldeni is lehet oda katonákat/terroristákat segíteni vagy provokálni. Eközben pedig a küzdelem nem a slamasztikába kerülő kisebbségről szól, hanem a háttérben álló csoportokról, országokról. (...)
Az esetleges megkésett integrációs törekvés sikere az egész társadalmon múlik. 70 százaléka a brit muszlim fiataloknak elsősorban britnek látja magát, épp csak őket nem látják annak társaik. Az identitásdeficitet pedig mindenki feltölti valahogy. A legfontosabb mégis talán az elszegényedés megállítása lenne. Jóllakott, perspektívával rendelkező és elégedett bevándorló ritkán lövöldözik.”