Együtt kell élni a gazdasági bevándorlókkal is

„Ferenc pápa szellemében szokott beszélni a nyitás szükségességéről, és arról, hogy a hívek mellett az egyház is túl sokat foglalkozik külsőségekkel, templomrekonstrukciókkal, a harangozással. Miben látja ennek a nyitásnak a lényegét?

A dél-amerikai születésű Ferenc pápa, szembesülve a mi megöregedett Európánkkal azt mondta, »nem halljátok, hogy Jézus kopogtat az ajtón? Bent, belülről.« Azt gondolom én is, hogy a vallási életünkben túl nagy hangsúlyt kapnak a templomhoz kötődő ünnepléseink, egyáltalán, a templomban éljük meg a hitünket. Amikor vége van a szentmisének, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy letudtuk a mi kötelességünket az Úristen felé, és folytatjuk, ahogy abbahagytuk előtte. Ugyanúgy, mint a körülöttünk lévő társadalmon látjuk. Ferenc pápa azt mondja, épp a mi hitünk kötelezne minket arra, hogy annak megfelelően éljünk. Jézus élete egy példa, egy program, és nemcsak a templomban vagyunk keresztények, hanem ahol éljük a mindennapi életünket is. (...)

Sokan sokféle véleményt fogalmaztak meg a Charlie Hebdo-tragédia kapcsán. Ön mit gondol erről?

Márfi Gyula veszprémi érsek nyilatkozatával értek egyet, teljesen a szívem szerint beszélt. Borzasztó ez a tragédia, elvenni más életét, ez nem kérdés. De arra is rávilágított ez az eset, hogy a sajtószabadság erkölcsi alap nélkül tragédia. Szabadság nélkül nem lehet élni, legyen lehetőség kimondani a véleményemet, de ezzel én soha senkit nem bánthatok meg, nincs jogom a szabadsággal visszaélnem. Ha túl sok a só, ami ízt ad a levesben, akkor ehetetlenné válik. Higgadtan és őszintén végig kell ezt gondolni mindenkinek. Nem annyira a jogainkat kell emlegetni, hanem a felelősségünket kell végiggondolni.

Emlegette a migráció kérdését. Ma felerősödnek a migrációellenes hangok, a miniszterelnök arról beszélt, hogy le kellene zárni Európát, Magyarországot, erről mi a véleménye?

Az én életemben megháromszorozódott az emberiség létszáma a földön. Ez óriási változás az életünkben. Megállíthatatlan a 21. századi népvándorlás, és nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy valaki politikai menekült vagy gazdasági bevándorló. Együtt kell élni. A nemzetállamok homogenitása el fog tűnni szerintem. Megtanulni együtt élni, ez a mi keresztény gondolkodásunkból kell, hogy fakadjon. Mindenki testvér, ennek az elfogadásához fel kell nőni, s nehéz az előítéleteket feloldani. Ugyanezt kell a cigányokkal is elérni, megérteni őket, felfedezni a kultúrájukat, az értékeiket, nincs jogunk rájuk erőltetni a kultúránkat. De ez a személyi érettség mércéje. És nagyon nehéz feloldani a gyűlöletet, de nincs más út, csak a párbeszédé. Minden utóbbi pápa ezt hirdette, menni kell, és mindig újra kell kezdeni.”