Ha akárcsak egyet is komolyan fontolóra venne a kormánypárt a fentebbi érvekből, akkor azonnal oda dobná Kocsis Máté zavaros fantazmagóriáját, ahová az való: a kukába.
„De még ha túl is lépünk az alkotmányossági és költségvetési aggályokon, és feltalálnánk egy olyan univerzális drogtesztet, ami kimutat minden szert, vajon mit kezdenének az iskolák a puszta ténnyel, hogy a rájuk bízott tanuló kábítószert fogyasztott az elmúlt hetekben? A vizeletteszt ugyanis például a kannabisz esetében akár hetekkel azelőtti fogyasztást is mutathat, a drogproblémát, a függőséget nem tudja megkülönböztetni a kísérletezéstől. Hogy a budapesti végzős középiskolások fele már kipróbálta a kannabiszt, azt évek óta tudjuk a statisztikákból is, ehhez nincs szükség drogszűrésre. Hacsaknem abban gondolkodunk, hogy a középiskolások jelentős részét kirúgjuk az iskolából, akkor megint csak oda jutunk, hogy olyan programokra van szükség az iskolákban, amelyek a veszélyeztetett fiataloknak hatékony segítséget nyújtanak. Egy iskolai szociális munkás, akikből az állami támogatás hiánya miatt egyre kevesebb van, ezerszer hatékonyabban és olcsóbban mutatja ki a drogproblémákkal küzdő tanulókat, ráadásul még segítséget is nyújt nekik.
Vajon ha a kormánynak van több milliárd fölös forintja, azt vajon miért nem arra fordítja, hogy hozzáértő szakemberek kerüljenek az iskolákba rendőrök és drogtesztek helyett? Ha akárcsak egyet is komolyan fontolóra venne a kormánypárt a fentebbi érvekből, akkor azonnal oda dobná Kocsis Máté zavaros fantazmagóriáját, ahová az való: a kukába. Mégis, a Fidesz bejelentette, hogy lényegében támogatja a javaslatot, és hiába a már hivatkozott puhulás, egyelőre ez a hivatalos álláspont.
A magyarázat nem más, mint hogy a kormánypártot vajmi kevéssé érdeklik az olyan szempontok, mint például a költséghatékonyság, az alkotmányos jogok vagy a fiatal generációk egészsége. A hagyományos értelemben vett közpolitika, a szakmai és társadalmi egyeztetéssel a közérdeket leginkább szolgáló felelős döntések meghozásának művészete, teljesen idegen a kormányzó elittől. Ez az egész drogszűrés-ügy egy kommunikációs blöff, része annak a szellembokszolásnak, annak az egyre kétségbeesettebbé váló kulturkampfos nyomulásnak, amit annak érdekében folytatnak, hogy megtartsák a hatalmat.”