„Szenteste napjának délutánján érkeztem meg a thai fővárosba. A kézipoggyász előnyének köszönhetően percek alatt kijutottam a terminálból – nekem nem kellett várnom a csomagra. Váltani akartam thai batot, ezért kivettem a pénztárcámat a kézipoggyász zsebéből. Ekkor ért a meglepetés: az összes pénzemet ellopták. Ha jól emlékszem, egész pontosan 609 dollár és 26 ezer forint volt benne.
A pillanat elmesélhetetlen: az ember áll egy ázsiai világváros repülőterén, és rádöbben, hogy egyetlen fillérje sincs. Sőt, a ruháin kívül csak egy rúd mákos bejgli van a táskájában, és persze a munkához szükséges dolgok: laptop, fényképezőgép, töltők. Mindez szenteste, amikor illene a szeretetre, békességre gondolni.
Gyorsan végigpörgettem a lehetőségeket, hol tűnhetett el a pénz, és egy, nagy jóindulattal másfél opció maradt: a budapesti reptér rakodómunkásai emelhették ki a tárcából, vagy a Schwechaton a gép rakterébe beugró munkásnak volt rá maximum öt másodperce, hogy Hudiniként azonnal megtalálja, kiürítse és visszacsomagolja a pénztárcát.
A másik gondolat a »hogyan tovább?« kérdése. Még egy repülőjeggyel rendelkezem ugyan a továbbutazáshoz, de egy másikat készpénzben kell fizetnem, mert nem fogadták el a bankkártyámat a foglalás során, és öt napig enni, közlekedni, aludni is kellene valamiből. Komoly logisztikai kihívás – hasonlatos ahhoz, mint amikor egy mentőcsapat tagjaként megérkezem egy katasztrófa sújtotta területre, és mobilhálózat, valamint elektromosság nélkül, hatalmas káosz közepette kell nekifogni dolgozni.”