Azért ragadtam tollat, mert féltem az országot

„A Demokrata, a Magyar Krónika szerkesztőivel, a CÖF-fel vagy éppen Kerényi Imrével konzultáltál az írás publikálása előtt?

Nem, mert még lehet, hogy lebeszéltek volna róla.

A szöveget indulatból vagy »előre megfontolt szándékkal« követted el?

Lehet, hogy patetikusan fog hangzani, de ettől még igaz: azért ragadtam tollat, mert féltem az országot.

Neveket nem említesz az írásodban. Mégis, kikre gondoltál?

Neveket most sem mondanék, mert nem egyes személyekről, sokkal inkább jelenségről van szó, és erre akartam figyelmeztetni. Külön-külön akár mindegyik ügy védhető lenne, ám ha együtt tekintünk rájuk, az veszélyes félrecsúszásról tanúskodik.

Azt írod, az a baj, hogy a fideszesek meggazdagodtak. Szerinted az a gond, hogy vagyonosak lettek, vagy az, ahogy hatalmas pénzekhez jutottak?

Ezt nehéz szétszálazni, ezért egy történelmi esettel válaszolnék. 1849 tavaszán nagy híre kelt, hogy eltűntek az úgynevezett Zichy-gyémántok. Mivel utoljára Madarász László belügyminiszternél látták őket, és nem tudta kellőképpen tisztázni magát, az eset következtében le kellett mondania. Ekkor született a mondás, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.”