Kína is Putyinnal

„A kínaiak érdektelennek mutatják magukat az uniós és transzatlanti szankciókkal szemben. Végtére is óriási gázvezeték épül Oroszország és Kína között – ez egy közel 400 milliárd dolláros beruházás –, és mivel az oroszok négy-öt év múltán az energiaéhes kínai gazdaság földgázszükségletének közel egyötödét fogják kielégíteni, csak arra lehet tippelni, hogy a költségekből Kína nagyobb részt vállal, mint eddig. (...)

Tiszta sor, hogy Oroszország elszigetelésében Kína egy morzsányi részt sem vállal. És nincs egyedül. A Roszatomtól, amely Paks 2. »felelőse« (is), nem kevesebb mint 12 reaktort vásárolt India, és már van megállapodás a két ország között katonai helikopterek közös gyártásáról is. Aminek ugyan a kínaiak bizonyosan nem örülnek, de ha valaki, akkor épp ők tudják, hogy az üzlet az üzlet.

Amikor az ENSZ-ben szavazás volt a Krím bekebelezésének jogtalanságáról, nemcsak Kína és India volt szolidáris egy tartózkodás erejéig Putyinnal, hanem a feltörekvő gazdaságok két legjelesebbje: Brazília és Dél-Afrika is. Ha valaki arra kíváncsi, miért olyan nagy Putyin szája (»nincs válság«), annak számba kell vennie Oroszország barátainak a magatartását is.

De ez még messze nem a történet vége. Abban, hogy az oroszokat nem büntetni kell, hanem kiegyezni velük, legalább négy uniós ország egyetért: Olaszország, Franciaország, Ausztria és Magyarország. Plusz van néhány politikai lángelme (Schmidt, Schröder volt német kancellárok és Henry Kissinger), akik ugyanezt gondolják. De a kőolajár és a rubel beomlása, az orosz költségvetés nyomora ellen ők sem tudnak mit tenni. Legfeljebb a kínaiak, akik voltaképp »eltartják« Amerikát.”