„A magyar-amerikai háború hetek óta tart, idő éppen lett volna erre.
Horváth Andrással, az »áfabotrány« kirobbantójával is az a baj, hogy íróasztal mellől ilyeneket mondani. A kérdés az: Jó, öreg, de hogyan bizonyítod? Kimennek a revizorok, és azt látják, jól lepapírozták az ügyletet, akkor mi van? Egy ilyen láncolat felderítéséhez bűnügyi eljárásra, 400 tanúvallomásra van szükség, bírói engedélyre a lehallgatásokhoz. Nem megy egyik pillanatról a másikra. (…)
Azért sem valószínű ez a forgatókönyv, mert a kormány filozófiájának lényege, hogy a jövedelemadókat csökkenti, a fogyasztásiakat pedig növeli. Egyetért ezzel?
Adóellenőrzési szempontból igen, mert az árak könnyebben ellenőrizhetőek, mint a jövedelmek. Egyébként az amerikai nagykövetség által a magyar kormánynak átadott listából is kiderült, hogy az adóhatóság elnökét nem korrupcióval »vádolják«, hanem hatástalannak tartják a szervezetet. Álljon meg a menet! Ez más dolog, Vida Ildikó nem korrupt, ebben biztos vagyok.
A vádpontok közt szerepel a Kiemelt Adózók Adóigazgatásának működése. Horváth is használja ezt bizonyítékként a korrupciós gyakorlatra; az ön szemével nézve mi a baj ezzel?
Semmi. Ezt még 1993-ban vezettük be, azután jöttek a franciák és eltanulták tőlünk, mert ilyen fejlett a magyar adóigazgatás. Tudja, mivel foglalkozik ez az igazgatóság?
A nagy adózóknak nem kell beállniuk a sorba a cekkeres őstermelő mögé. Ha sok pénzt fizetnek az államnak, jár nekik ez a szolgáltatás.
Persze: ha a Mercedesnél nem tudják, hogy az étkezési utalványok után kell-e áfát fizetni, akkor felhívják a NAV-ügyintézőjüket, ő keresi meg a hivatalon belül az áfaszakértőt, és ő válaszol nekik.
Mi köze ennek a korrupcióhoz?
Semmi; ki mondta, hogy az összekötő korrupt? (…)
Annak tűnik. De akkor még kevésbé értem, mi történik.
Nem kívánom kommentálni, hogy az amerikai ügyvivő azt mondja: bizonyítékai vannak, majd amikor a NAV elnöke bemegy a követségre, nem tud neki semmit mondani. Elég érdekes eljárás, engem jogászként felháborít.”