Orbán biztatott a házvásárlásra

„Politikailag szerencsés pillanat volt a miniszteri kinevezése előtti időszak a villavásárlásra ? Nem maradhattak volna még egy-két évig a régebbi házban? Amikor a különböző statisztikák szerint 3,3-4 millió magyar él súlyos szegénységben, nem irritálja az embereket, hogy egy ilyen fiatalember mégiscsak ennyire nyíltan gazdag?

Szüleim egy élet megfeszített munkájával stabil anyagi hátteret biztosítanak nekem, testvéremnek és az unokáiknak is. Ezt nem vagyok hajlandó sem titkolni, sem szégyellni. Minden létező hatóságnak, minden létező hivatalos eljárásában, minden szükséges dokumentumot rendelkezésre tudok bocsátani. Nincs takargatnivalóm. Egy dolgot azonban úgy tűnik, ismét le kell szögeznem: a megtakarításaimat nem elásva tartom a kert végében. Nem az történt, hogy volt nulla forintom, kerestem hozzá nettó tízmilliót és év végére lett tizenötmillió forintom, mert az a bravúr kategória lett volna. Többször világossá tettem már, hogy a fizetésemből származó megtakarítások, a befektetések hozamai és a szülői háttér együtt alakítják anyagi helyzetemet.

A miniszterelnöknek mi volt a véleménye? Nem érezték, hogy politikailag veszélyes a házvásárlás?

Beszéltem vele erről, ő pedig biztatott. Azt mondta, fontos, hogy egy ország külügyminisztere méltó módon tudja fogadni partnereit akár az otthonában is.

Azért kérdezzük, mert a miniszteri kinevezése után erről szóltak a szalagcímek. A Bem rakparton, a külügyminisztériumban beszélgetünk... Mennyiben különbözik az Ön által irányított magyar diplomácia, a köztudottan atlantista vonalat képviselő Martonyi János volt külügyminiszterétől?

Nagyon más lesz, de nem azért, mert mi Martonyi Jánossal alapvetően mást gondolnánk a világról.

Ön is atlantista?

Nem szeretem az ilyen típusú leegyszerűsítő beskatulyázásokat, mert én nem akarom magam elhelyezni ebben a dimenzióban. Én kaptam egy olyan minisztériumot, mely minden létező külügyi, külgazdasági és kulturdiplomáciai hatáskörrel rendelkezik. Martonyi János esetében ez nem volt így. A mai világban ez a lehető legjobb kormányzati döntés volt, én ugyanis a totális integrációnak vagyok a híve. Amikor külpolitikát csinálunk, a magyar gazdasági érdekekérvényesítést kell a fókuszba helyezni.”