Zsizsikek

„Mit tehetünk? – kérdezik az aggódó szülők, akiknek már szintén kezd az agyára menni az otthoni »zsizsikelés«. Lassítsunk! – mondják a szakemberek. Üljünk le a gyerek mellé mesélni, játszani, menjünk sétálni, hogy együtt csodálhassuk meg az apró katicabogarat, a vörösen izzó naplementét, a narancsszínben égő őszi levelet... És akkor jön a sóhaj, meg a »de mikor?«. És jön a lelkiismeret-furdalás. Mert minden normális szülő szembenéz a problémával, hogy a gyerek felnevelése nem merül ki a – legyen étel az asztalon, tiszta ing a szekrényben, tízórai becsomagolva, különóra befizetve, a jövő nagy reménysége az edzésre leszállítva – hétköznapi mókuskeréksodrásban. Emberré nevelni, pláne a kiegyensúlyozott, boldog felnőtté válást segíteni azért több kell ennél. Az elkeserítő az a dologban, hogy talán ez az egyetlen többlet az életünkben, amihez nem is kell pénz, utánajárás, kapcsolat, párttámogatás vagy a nagyszülők segítsége. „Csak" idő kellene hozzá és az együttlét igénye. Az utóbbi a legtöbb szülőben ott van rögtön a szeretet mögött, szívben, agyban is, de a könyörtelen óramutatók nincsenek tekintettel a gyerekeinkre.”