„Az értékelők azonban nem látják az összes, több száz pályázatot, csak amelyeket ők pontoznak, így nincs teljes képük. Ezért előfordul, hogy a bírálóbizottságban, ahol már az összes pályázatot látják, vita alakul ki, és végül megváltoztatják a rangsort. Vagyis akár egy magasra értékelt pályázatot is elutasíthatnak, mert lehet, hogy volt még jobb.
Vagyis lehetőséget ad a rendszer a szubjektív szempontok érvényesítésére?
Azt azért vegyük észre, hogy itt nem egy útépítési pályázatról van szó, nem egzakt számokról, kilométerekről és tonna vasbetonról. Ezek sokkal nehezebben mérhető dolgok. Ráadásul egy adott témakörön belül, mint a környezetvédelem vagy a szociális szolgáltatások, sem könnyű az összehasonlítás. A pontozásnál vannak előre megadott kritériumok és szempontok, de a szubjektív elemek teljes kizárása lehetetlen. Amíg emberek írják a pályázatokat, és amíg emberek olvassák el őket, addig szubjektív elem mindig lesz. (...)
A Magyar Nemzethez kiszivárgott levél miatt az Ökotárs feljelentést tett, mondván: az jogszerűen nem kerülhetett a sajtóhoz. Ez az irat a hatóságok által lefoglaltak között volt?
Igen. Töltöttek le adatokat a gépekről, és elvitték a laptopomat, amin a teljes levelezésünk rajta volt. A következtetést, hogy ez miként kerülhetett ki a sajtóhoz, nem nekem kell levonni. (...)
Mire számít?
Nem tudom elképzelni, mi lesz. A nyomozás folyik, gyanúsított nincs. Tudni kell, hogy két vád van: a hűtlen kezelés és a jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Az elsővel vagyoni hátrányt kellene okozni valakinek, de mi osztjuk a pénzt, nem pedig elvesszük. A második kérdésnek ráadásul semmi köze a Norvég Alaphoz. Az Ökotárs más civil szervezeteknek adott kölcsönt a saját vagyonából, nem norvég programok előfinanszírozási segítségeként egyedi kérelemre, és csak alkalmilag, nem üzletszerűen.”