„Mesénk, amely rosszul végződött, tanulságokkal jár. Csakhogy az e tanulságok mentén kimondott szavak máris beleveszni látszanak az üzengetés kakofóniájába. Útelágazáshoz értünk, az egyszer biztos. A legerősebb demokratikus ellenzéki párt az MSZP maradt, amelynek helyzeti előnye azonban egyre viszonylagosabb. A DK országos jelenlétre tett szert az önkormányzatokban, ami olyan – megint csak viszonylagos – siker, amit a vezetőjét vesztett Együtt–PM csak mutatóban tudott produkálni.
Sikert általában az összefogás hozott, de ez az összefogás pont ekkora sikert tud hozni. Szükség van az együttműködésre, miközben a szétszabdaltságnak is van olyan oka, amit érdemes lenne megérteni, elfogadva, hogy tényleg eltérő módon gondolkodó politikai miliőkről van szó. Megannyi beszűkült, az összefogás határain kívül izgalmat nem keltő miliőről. A légkör fullasztó, nem csoda, hogy a szavazó odakint maradt.
Lehet a dátumokat átírva immár a 2018-as összefogásra gyúrni, de ez csak az önmagáért való politikai túlélés átlátszó játéka. Olyan ellenzéknek van értelme, amely tényleg alternatívája a Fidesz-világnak. Ha levágjuk a hétfejű sárkány tizennégy füléből az egyiket, ám a helyébe Jobbik-fül nő, nem sokra megyünk. Azzal pláne nem, ha a sárkány füle a mi fejünkre nő.”