MOST

„Ha már az ellenzék nagyban hozzájárult a Nemzeti Együttműködés – amúgy korántsem gránitszilárdságú – rendszerének stabilizálásához, akkor most lesz szíves nem a megdöntéséről delirálni, hanem azzal foglalkozni, hogy miként teheti elviselhetőbbé azt. Végre nem arról akarok hallani, hogy mi lesz 2018-ban, ’19-ben, 2142-ben, hanem arról, hogy mi lesz holnap. Miként menthető meg, ami még nem ment tönkre teljesen, és hogy lehet egy picit javítani az állapotokon.

Fejezzék be a választók abajgatását a folyamatos harckészültséggel, ezzel a lélekőrlő és primitív hergeléssel. Hagyják már, hogy az ellenzék Nagaszakijakor láttak a jövőre nézvést biztató jeleket, tisztes eredményeket, csak azért, mert időközben mindenki elfogadta, hogy Hirosima a mérce. (Egyébként még a baloldali ellenzék számára is adott pozitív tapasztalatokat a legutóbbi voksolás, de azoknak semmi köze a hatékony választási formáció, a marketing, az egyeztetések, az alkuk kérdéseihez, csak egy egészen más tevékenységhez, az úgynevezett munkához.) Azok, akik most mandátumhoz jutottak, nem a következő ciklusra szerezték azt, hanem a jelenlegire. Koncentráljanak arra, próbáljanak meg erőteljesebben tiltakozni, ha kell, kíséreljék meg a nyomásgyakorlás hatékonyabb módjait bevetni, csekély, de mégis létező befolyásukkal a hatalmat itt-ott meghátrálásra kényszeríteni, nem törődve azzal, hogy mit ír a Magyar Nemzet. Az ellenzéknek meg kéne tanulnia politizálni.”