„»Perli a spermabankot a leszbikus fehér pár, mert mulatt gyerekük született« – ez volt az a hír.
A Jóisten gyorsan átnézte az elmúlt ötvenezer évet, és megállapította, hogy végre van valami újdonság. Aztán fokozódó érdeklődéssel olvasott tovább: »Az egyik szülő, Jennifer Cramblett, a chicagói spermabankot perli most, ahonnan a gyanú szerint tévedésből fekete férfi spermáját kapták meg. A nő attól tart, hogy a mulatt, azaz fekete és fehér szülők kapcsolatából származó gyereket nem fogja elfogadni a rasszista családja és a teljesen fehér közösség az Ohio állambeli Uniontown városkájában.«
– Hm… - ez volt a Jóisten első, nem is túlságosan cizellált gondolata, már amennyiben egy »hm« gondolatnak nevezhető egyáltalán. Ezt követően pedig újfent elmosolyodott.
Tetszett volna a hagyományos utat választani… már ha muszáj kegyednek a gyerek, ugye… - gondolta a Jóisten, aztán azon kuncogott, hogy milyen nagy szerencséje van őneki, amiért nem kell elszégyellnie magát egy gondolatért. Bezzeg szegény normális emberek! Rághatják szégyenükben ökleiket egy ilyen gondolatért odalent… – mosolyintotta el magát újfent, és még valami kárörvendésfélét is érzett, amiért viszont elszégyellte magát, aztán azon töprengett, vajon neki kihez kell imádkozni megbocsátásért ilyen esetekben. Nem jutott eszébe senki. Majd az nem jutott eszébe, ki írta, hogy »rághatta szégyenében ökleit«. S mivel nem bírta elviselni, ha nem jutott eszébe valami, hát átfáradt a mennyei könyvtárba, ott babrált, szöszmötölt, aztán végre megtalálta Radnótit, és bele is feledkezett…”