Tanévnyitó 2014: a finomodás éve

„Most, a 2014-15-ös tanév kezdetén, gyakorló pedagógusként, naivan abban reménykedek, hogy megjelennek a szakfelügyelők az iskolákban. Ott is, ahol sok a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, és mondjuk hetedik osztályban meglátogatnak egy kémiaórát, ahol a gyerekek azért nem tudják megoldani a feladatot, mert nem tudnak megfelelően olvasni.  Ha nem hazudják el a bajt, akkor láthatóvá válik minden.

Mert akkor mi várható? Felelősségre vonják az éppen ott tanító pedagógust, mert nyilvánvalóan nem tudja teljesíteni a központi követelményt? Vagy azokat, akik korábban tanítottak, és idáig jutottak a gyerekek, alapkészségek nélkül? Kirúgják az igazgatókat? Vagy majd a szakfelügyelő megmutatja, hogy kell tanítani őket? Azt remélem, hogy ott, nyilvánvalóan kiderül, a jövő nem a központosításban, nem az egyentankönyvekben van. Akkor látszania kell, hogy differenciálás, egyénre szabott fejlesztés, gyermek- és, élményközpontúság, készségfejlesztés, komplex intézményi összefogás, és hasonló liberális baromságok adhatnak csak megoldást.

Akkor talán, mikor nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni a bajokat, amikor minden kiderül, akkor összedől az egész, és kezdhetjük felépíteni az alapoktól újra.  A huszonegyedik századi iskolarendszert.”