Vissza a hetedikbe

„Napok óta lázban tartja a műveltebb köznépet a hetedikes irodalomtankönyv, pontosabban annak néhány különös bekezdése. Aki nem hallott volna még róla, íme néhány szemelvény az inkriminált részből: hamburgert eszünk, Coca-Colát iszunk és Disneylandbe járunk, Nike cipőt hordunk, a CNN katasztrófatudósításait nézzük, s ha hazaérünk a plázából, microsoftos játékokkal butítjuk önmagunkat stb.; mindez az eléggé el nem ítélhető nyugatimádat része – állapítja meg lakonikusan a szerző. (...)

A felsorolással semmi baj nem lenne, ha arról szólna, amiről vegyes érzéseim is a nyugati tömegkultúrát illetően. De nem erről szól, hanem a mai magyar valóságról, amelyben egy tudatos oktatási koncepció egy másik tömegkultúrát ajánl az embereknek. A hamburger és kóla helyett »magyar terméket«, például az adómentesen főzött pálinkát, CNN helyett köztévét, s hogy ki ne hagyjuk a lényeget: mindenekelőtt Wass Albertet, Nyirő Józsefet, Makoveczet, Jókai Annát, Kárpátiát – szóval a nacionalista kispolgárság oltárán gyülemlő legförtelmesebb giccseket.

Egyébként az, amit amerikai tömegkultúraként tartunk számon, attól, amit imént felsorolt magyar variánsai megjelenítenek, alig különbözik, de ez az »alig« mégiscsak nagyon sok. Egyrészt súlypontjában nem a nacionalista izoláltság áll, másrészt igen hatékonyan integrálja a nagyon műveletlen és a művelt rétegek egy részének tagjait. A »magyar termékként« életünkbe betolakodó jobboldali tömegkultúra viszont valóban nem több annál, mint amit a falusi kocsmai lét kínálni tud a közmunka számkivetettjeinek.”