„Reméli, hogy felébred a nemzetközi közösség lelkiismerete?
Természetesen a nemzetközi közösségnek kell közbelépnie. Közbe kell lépnie abban az értelemben, hogy jelen kell lennie ebben a helyzetben. Nem lehetséges, hogy egy ilyen körülmények között lévő országnak egyedül kelljen megoldania a problémáit.
Néhányan úgy mutatják be azt, ami Irakban történik, mintha az a kereszténység és az iszlám közötti összecsapás lenne. Ez a helyes olvasat, vagy csupán leegyszerűsítés?
Úgy vélem, csak leegyszerűsítés. Éppen ezekben a napokban olvastam a szíriai nuncius néhány jelentését, amelyekben leírja, hogy mennyi muszlim szenved ebben a helyzetben, és mennyien szolidárisak a keresztényekkel. Vagyis egyáltalán nem az iszlám és a kereszténység közötti összecsapásról van szó. Az összeütközés az iszlámon belül van, és úgy vélem, hogy többségben vannak azok, akik visszautasítják ezeket a brutális és embertelen módszereket. Sajnos egyes pártok úgy viselkednek, mintha ők lennének az igazak, de úgy gondolom, a velük azonos hitet vallók közül kevesen vélekednek így. Reméljük, hogy ők is megszólalnak ezzel kapcsolatban, és különbséget tesznek a között, hogy mit lehet tenni, és mit nem, reméljük, hogy a muszlim világ is hallatja a hangját ebben az ügyben.
Egyesek azzal vádolják a Szentszéket, hogy nem lépett fel kellőképpen, túlságosan csendes volt az iraki dráma idején…
Nem kell mindig kiabálni ahhoz, hogy megoldjuk a problémákat. Más utak, más módszerek is lehetségesek. A pápa mindenesetre jó néhányszor megszólalt, nem lehet azt mondani az Egyházra, hogy túlságosan csendes lett volna. Ráadásul mindenekelőtt arra törekszünk, hogy konkrét segítséget nyújtsunk ezeknek a problémáknak a megoldásához.”