Brüsszel semmibe veszi a magyarok véleményét

Az elmúlt időszak magyar véleménynyilvánításait folyamatosan igyekeznek lesöpörni az asztalról.

Orbán Viktor a modern kori, a piac és az egyéni érdek mindenhatóságát hirdető liberalizmust látja zsákutcának – joggal.
„Orbán ezzel szemben a jelenkori, 21. századi neoliberalizmussal vitatkozik, s állítja – megalapozottan –, hogy a modern kori liberalizmus már jó ideje nem képes választ adni arra, hogy hogyan lehet egy nemzetközösséget működőképessé, hatékonnyá és sikeressé tenni. Orbán tehát elismeri, hogy a liberalizmus az egyéni érdekek és egyéni jogok tekintetében nagy »művet« tett le a történelem asztalára, viszont azt állítja, hogy ma már nincs jó és hiteles mondanivalója a közösség – a nemzet – vonatkozásában, ezért válik torzzá és egyoldalúvá. (…)
Ám tény: a külföldi visszhangokat, a beszéd hatásait mégiscsak figyelembe kell venni, hiszen mi is egy világközösség részesei vagyunk s nem egy autark közösség tagjai. Azért kell figyelembe venni a nemzetközi közvélemény reakcióját, mert annak következményei vannak, cselekvéseket indítanak el, amelyek számunkra nem feltétlenül kedvezőek.
Valamint azt is figyelembe kell venni, hogy az »illiberális« jelzőnek 1997 óta létezik egy értelmezése a nyugati közéletben és politológiában, ami az illiberálist az autokráciával, nem vagy féldemokratikus megoldásokkal azonosítja. Egy nyugaton rögzült fogalmat nem könnyű kirángatni az elfogadott értelméből, nem lehet mindig külön elmagyarázni, hogy mi ezt hogyan is értjük – ez sajnos nem igazán megy.
Éppen ezért javaslom: az új állam- és társadalmi modell keresése során ne a negatív, tagadó – és félreérthető – »illiberális« jelzőre kerüljön a hangsúly, hanem a kreatív, újító mondandóra.
Ez pedig szerintem a következő: neoliberális demokrácia helyett közösségelvű, nemzeti demokráciát képzelünk el a 21. században.”