A Fidesz fél elveszteni Budapestet

„Nincs itt látnivaló, tessenek továbbhaladni, az immár narancs-delegáltakkal feltöltött Alkotmánybíróság szerint a törvény az Alkotmány (a gránit szilárdságú egypárti) szerint íródott. Ezek szerint a többséget birtokolva elég minden esetben átírni a választási rendszereket úgy, hogy biztosítsa az alkotmányozó hatalom eszköztárát a kormányzó hatalomnak (országgyűlési választás), vagy úgy, hogy az esetleges kisebbségéből többséget csináljon (budapesti választás).

Mostanra tehát a kormány legfőbb ellensúlya, a fékek és ellensúlyok érzékeny rendszerének utolsó maradványa, az Alkotmánybíróság is fejet hajtott a központi erőtér bulldózere előtt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint  az, hogy Paczolay Péter, az alkotmánybíróság elnöke kisebbségben maradt azzal a véleményével, hogy már a kétszeres eltérés is ellenkezik az egyenlő választójog elvével, a jelenlegi rendszerben lévő hatszorosnál is nagyobb különbség pedig végképp.  Különvéleményében kifejtette azt is, hogy kollégái nem csupán szakmai szempontokat vettek figyelembe a döntés meghozatalánál. Nincs baj tehát azzal, hogy 22 ezer embert és 147 ezer embert is csupán egy hang képvisel. Nincs baj azzal sem, hogy az alkotmánybírák nem csupán szakmai szempontok szerint döntenek. 

Ha viszont mindez a többség szerint elvi szinten rendben van, akkor itt nagyon nagy baj van. Egyvalami viszont biztos: amint látjuk, lehet addig narancsokkal lőni a fékek és ellensúlyok rendszerét, amíg egy aggályos ügynél a narancsok súlya a kedvező irányba billenti a mérleget. A Fidesz saját esélyeit növelő választási rendszerére most épp a budapesti polgárok szavazatának egyenlősége, egyik alapjoguk súlyos sérelme, és a fair play ment rá. De ezen mi már sajnos meg sem lepődünk.”