Az Aszad-rezsim kiiktatása ajándék Izraelnek – de Törökország és az USA is jól járt vele
Korábban hatszázezer ember halt meg a polgárháborúban, a véreskezű elnök kitartott, most azonban rendszere elvesztette külső és belső támasztékait.
Izrael egy széthulló Szíriával, a környező államokba menekült szírek millióival és a társadalmilag és politikailag is instabillá vált Egyiptommal határos, miközben Irán önti a fegyvereket a káosz uralta térségbe.
„Hiába kapott Nobel-békedíjat Anvar Szadat egyiptomi elnök (az életével fizetett érte), Menahem Begin korábbi izraeli kormányfő, majd Jasszer Arafat, a Hamász által bekebelezett Palesztinai Felszabadítási Szervezet egykori vezetője, Simon Peresz volt külügyminiszter és a szintén merénylet áldozatává vált Jichak Rabin izraeli miniszterelnök. Hiába vártunk a nagyhatalmak kiegyezésére, az Egyesült Államok diktálta 2002-es útiterv is semmivé foszlott. Az egyik oldalon újabb és újabb intifádát szerveztek, miközben Izrael nem állította le a zsidó telepek építését a palesztin területeken. A két független államot előíró útitervet ráadásul nem is az ENSZ-nek, hanem az Egyesült Államoknak kellett volna felügyelnie, annak a nagyhatalomnak, amely nyilvánvalóan maga is többször megsértette a nemzetközi jogot Irakban és Líbiában.
A kudarcot tetézi, hogy ma sokkal rosszabbak egy esetleges megegyezés feltételei, mint korábban. Izrael egy széthulló Szíriával, a környező államokba menekült szírek millióival és a társadalmilag és politikailag is instabillá vált Egyiptommal határos, miközben Irán önti a fegyvereket a káosz uralta térségbe, így Gázába is. Bibó István 1974-ben a nemzetek önrendelkezéséről írt tanulmányában az izraeli–palesztin konfliktus megoldását többek között a nagyhatalmak kiegyezéséhez kötötte, de látjuk, zsákutcába vittek az Egyesült Államok által egyedüliként diktált békefeltételek is. 2005-ben összesen hétezer zsidó telepesnek kellett elhagynia Gázát, amikor Jeruzsálem úgy döntött, egyszerűbb, ha kívülről veszi blokád alá az egész övezetet.”