Civil licit

„Ott vannak például a tanulatlan tömegek, akiknek érdekérvényesítő erejére és aktivizmusára nem lehet számítani, vagy azok a tanult, de balga, jövőfélő emberek, akik pisszenés nélkül hagyták, hogy például és többek közt magánnyugdíj megtakarításaikat lenyúlják. (Nem mellékes, hogy kik: fizetett alkalmazottaik, választott érdekképviselőik.)

A példa vég nélkül folytatható lenne, a lényeg mégis az, hogy Zsoolt tetszetősnek hangzó érvelése egy nem jól megrágott gondolat. És igen veszélyes egy olyan közéletben, ahol az állampolgári aktivitás maradékait most kísérli beszántani az aktuális hatalom. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az állampolgárok alkalmazásában álló szolgasereg teszi ezt (vö.: civil servant).

És hát vannak összetettebb társadalmi ügyek, amelyek képviselete nem a képviseltek számában vagy ragaszkodásuk mértékében mérhető. Ha így lenne, akkor Észak-Korea lenne a legitimitás csimborasszója, a CÖF meg a Mariana-árka. A képviselet úgynevezett legitimitása nem mindig és pláne nem kizárólag a pártoló tömeg kérdése. (Például mondhatnám rögtön a magyar pártokat a tagságaik létszámának okán, de tisztelve a jó magyar dekonstrukciós hagyományt, hagyjuk ezeket, nem civilek.)

A cigánytelep – írtam már másutt is – például nem alkalmaz szóvivőt, az ott élők hangjának felerősítését milyen szervezeti tagság legitimálja? De ugyanígy, a szerző által jól ismert, és nyilván okkal lehordott magyar fogyatékosügyi érdekképviselet létének és minőségének tényleg azon kell múlnia, hogy a rokkantak mennyit fizetnek be a szervezeteikbe?”