Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A sokszor felidézett Pásztor-mondatokon nincs mit védeni, mert rossz mondatok. A lényeg más: azonosítható-e Pásztor az elhíresült mondataival, pontosabban a belőlük levont következtetésekkel?
„Vannak a mondatok és van a helyi közvélekedés. Ilyenkor milyen kérdéseket tehet fel felelősen valaki, aki nem ott él, nincsenek helyi ismeretei? És hangsúlyozom, hogy helyi ismereteken most nem a romák és nem romák helyzetére utalok, hanem kifejezetten a Pásztor Albertről az ő életét ismerők által kialakított képre. Nagyjából azt kell eldönteni, hogy az elhangzott mondatok alapján tudja-e jobban eldönteni bárki, milyen személyiségről van szó, vagy azok ismerik őt, akik az életét közelről látják? Még inkább sarkítva: megkérdőjelezhetjük-e azok demokratikus elkötelezettségét, akik a demokratikus pártok helyi képviselői, akik ott vállalták ennek minden nyűgét és kockázatát? Mert megkérdőjelezzük, ha azt gondoljuk, hogy ők mind rendpártiak, kirekesztők, ha hajlandók felülemelkedni Pásztor mondatain. Megkérdőjelezzük a helyiek ítélőképességét, mondván, hogy nem felelnek meg elemi standardoknak, biztosan ők tévednek, ők látják rosszul; és ha hajlamosak bizalmat szavazni Pásztornak, akkor valójában csak megalkuvók, elvtelenek, szavazatvadászok.
Olvasom azokat a véleményeket, amelyek kimondva-kimondatlanul erre a megkérdőjelezésre épülnek. Mit tehet az, aki szeretne korrekt módon gondolkodva eljárni, nem kapásból felülbírálva a helyben született döntést? Például megpróbálhat fordított leltárt csinálni. Számba veheti, hogy akik ezt teszik, milyen alapon kérdőjelezik meg a helyiek döntését. Számba lehet venni, min alapulnak ezek a vélemények és mennyire meggyőzőek. (…)
Én úgy gondolom, lehet legitim álláspont az, amely szerint egy ilyen közszereplés egy életre kiír valakit a politikából, de lehet legitim álláspont az esély biztosítása is. Ahhoz viszont nincs jogalapja senkinek, hogy megkérdőjelezze azok döntésének a jóhiszeműségét, akikre a döntés vonatkozik. Semmiképp sem gondolom, hogy csak a rasszizmus, az aljas szándékból mások előítéletességére való rájátszás vezetheti azokat, akik inkább szeretnék egy életút alapján megítélni a saját polgármester-jelöltjüket, mint a joggal támadott mondatai alapján. A történtekből lehet tanulni is, lehet például a programban biztosítékokat követelni arra, hogy a városban a jövőben nem érhet romákat méltánytalan diszkrimináció, és nagyobb eséllyel lehet olyan pártok kontrollja mellett ilyesmit követelni, majd betartatni, amelyek értékrendjéből ez sokkal inkább következik.”