Kint is, bent is az RMDSZ

„A legnagyobb erdélyi magyar párt közel két évtizedes hatalomközelisége részmegoldásokat eredményezett ugyan, de az RMDSZ programjában 25 éve szereplő stratégiai célkitűzéseket nem sikerült megvalósítani. Mégpedig azért nem, mert a párt román fővárosban szocializálódott erős emberei – például Verestóy Attila – túlságosan integrálódtak a bukaresti politikai és gazdasági életbe. Vagyis ha választás elé kerül a szövetség, akkor akár az erdélyi magyar érdekekkel szemben is a hatalmon maradást választják. Ezt nem én állítom, hanem a román elemzők többsége, akik a legutóbbi kormányválság kapcsán mélységesen csalódtak az addig européernek tartott politikai formációban.

A mostani kormányválság pont az RMDSZ külpolitikai aktivitása miatt robbant ki. A történet röviden: miután az EU-ban bevezették a polgári kezdeményezés intézményét (egymillió európai polgár kezdeményezésére az EU-s törvényhozásnak foglalkoznia kell egy adott problémával), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) külön-külön elindítottak volna egy olyan kezdeményezést, amely megoldást javasolt az európai őshonos közösségek problémájának rendezésére. Az épp ellenzékben lévő RMDSZ is rárepült a témára, reaktiválta szerepét az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában (FUEN), majd ilyenformán nemzetközi hátszéllel egy Minority SafePack fantázianevű kezdeményezés mellett szavaztatta volna az európaiakat. Csakhogy az Európai Bizottság egyik kezdeményezést sem fogadta be, s jött az obligát válasz: tagállami hatáskör. Az SZNT és a FUEN-RMDSZ nem hagyták magukat, perre mentek. És ebbe a perbe szállt be a kezdeményezők ellenében a román állam. Kelemen Hunor skizoid állapotba került: miniszterelnök-helyettesként önmaga ellen perelt. Többfordulós hiszti után »kompromisszumos« megoldás született: Kelemen lemond minden kormányzati tisztségéről, ám az RMDSZ is a kormányban marad.

Vagyis az történt, amit Verestóy akart. A román újságok tudósítása szerint a válságülés előtt a szenátor kijelentette: Hunor mehet, ha akar, mi maradunk. Maradtak.”