„Nem mondom, bátor dolog az eddigi EU-s kurzust, irányvonalat képviselni, miután épp agyonnyerte magát az euroszkeptikus radikáljobb EU-szerte. A tudatlan tömegek nem tudják, hogy lennének boldogok, és nem hallgatnak a brüsszeli falanszterben lakó bölcsek tanácsára, akik hűvös kívülállással (függetlenséggel) szemlélik az eseményeket, ötszázmillió olyan békának tekintve a népeket, akiket nem kell megkérdezni a mocsár lecsapolásáról. (...)
Szóval nem a népekkel kéne keménykedni, hanem virítani kellene valamit ott, Brüsszelben, ha meg akarják maguknak nyerni Junckerék a népeket, és hosszabb távra akarnak maguknak még melót az amúgy kibírhatatlan brüsszeli üvegpalotákban.
Felüdülésként meg a társulat a csúcstalálkozó-szervezés előtt lemehetne szafarira a pórnép közé Portugáliától Magyarországig, megértjük, ha nem akarnak kiszállnia buszból, fotózni lehet, vadászni nem. A költségeket állják a tagállamok. Aztán jöhet a biztosok kinevezése, majd a hatáskörök visszapasszolgatása a tagállamoknak. Több szabadidő lesz Brüsszelben, több tájékozódásra, pihenésre lesz idő, s talán kitisztulnak a fejek, uborkagörbület- meg EU-szintű szja-szabályozás helyett pedig lehet néhány megmaradó témára koncentrálni, de arra rendesen.”