„Eléggé sajátságos, ha valaki úgy kíván a köz szolgálatába lépni, és úgy akarja politikusként a választók érdekeit szolgálni, hogy már az induláskor becsapja őket. Most ugyanis kiderült, hogy hatszáz egyéni képviselőjelölt közül mintegy kétszázan nem tudtak elszámolni az egymilliós kampánytámogatással.
A Magyar Államkincstár a kampánykiadásokat nem is ellenőrizte igazán alaposan, hiszen csak bizonylatokból dolgoztak. A jelöltek harmada azonban még a szinte formai követelménynek sem tudott megfelelni: arra sem ügyeltek, hogy olvasható számlamásolatot adjanak le, a kiadásaikat pontosan összesítsék, s a költéseket megfelelően indokolják.
Mi lenne, ha valaki alaposabban a körmükre nézne?
Félő, nem egy esetben az derülne ki, hogy az elszámolt kiadások egy része mögött egyetlen tényleges teljesítés van, a számla kiállítása. Ez persze nem bizonyítható, de nem is teljesen megalapozatlan feltételezés, mert a tavaszi parlamenti választások előtt bevezetett új kampányfinanszírozási rendszer szinte csábított a csalásra.”