Adózzunk-e tisztelettel a reklámnak?

„A XIX. század utolsó harmadában már nyereséggel kecsegtetett a reklám, és a nyugat-európai újságok egymás után mondtak le a pártok pénzéről. Kelet-Európában másként alakult a helyzet. A sajtó megmaradt politikai befektetésnek, a politikusoknak alávetett újságok veszteségeit a pártok pótolták. Huszonöt éve bekövetkezett nálunk a rendszerváltás, és megérkeztek a külföldi médiabefektetők. Hozták magukkal az évszázadok alatt kikristályosodott reklámkultúrájukat is.

A média a reklám révén szakadt le a politika járszalagjáról. Ha tehát egy kormányzó erő, jelen esetben a Fidesz megsarcolja a média reklámbevételeit, akkor ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy az állam-háztartásnak szüksége van pénzre, a másik meg az, hogy a végrehajtó hatalom szűk pórázon akarja tartani a médiumokat. A nyilvánosság korlátozása pillanatnyilag egységfrontba tömöríti a jobb- és a baloldali értékrendszerű szerkesztőségeket, még ha különböző mozzanatok táplálják is a berzenkedésüket. A fejlemények azt sejtetik, hogy ellenállásuk váratlanul érte az Orbán-kormányt. Úgy rémlik, a reklámadót kidolgozók nem tanulmányozták elég figyelmesen a média történetét.”