„Bokros Lajos volt pénzügyminiszter téved, ha azt gondolja, hogy helyes arról ábrándoznia, hogy külföldi közreműködéssel leváltható a jelenlegi magyar kormány. Bármennyire kívánatos lenne ez a végkifejlet, a kormányférfiak és a kormányzati formák kiválasztása csak a magyarországi közvéleményre tartozik. Igaz, hogy ezt a közvéleményt sok tekintetben megtévesztik, félrevezetik, az is igaz, hogy a választási és parlamenti szabályok méltánytalanok, de a Bilderberg csoportban és más hasonló helyeken tömörülő nagy hatalmú külföldieket egyáltalán nem választottuk, az Orbán-kormányt azonban igen, ha nem is teljesen szabadon – és igencsak korlátozott nyilvánosság mellett.
A kormánysajtó viszont téved, amikor azt hirdeti: nem megengedhető, hogy külföldi politikai erők, kormányok, nemzetek fölötti szervezetek, újságok és rádióállomások nyíltan kifejezzék fönntartásaikat a regnáló magyar kormánnyal szemben. A kritikai nyilvánosságnak nincsenek határai, és könnyen megeshet, hogy külföldieknek igazuk van azokkal a vezetőkkel szemben, akik történetesen a honfitársaink. A kormánysajtó is szokott bírálni külföldi tényezőket – köztük nagy hatalmú, névleg szövetségeseinknek számító kormányférfiakat –, és ez jogában áll (nem ritkán igaza is van a vehemens bírálatában).
Nem támogathatunk olyan ellenzéki politikusokat, akik – mint afféle hatékony menedzserek – mintegy „el akarják intézni” a kormányváltást, erre alkalmazva az üzleti tárgyalások módszereit. Nem lehet, nem szabad ezeket a módszereket a politikában alkalmazni. Üzleti tárgyalásokon részérdekek sorsa dőlhet el, de a közérdek megismerése és érvényesítése nem a haszon maximalizálásának a racionalitása szerint dől el. Hitem szerint hasznos volna a jelenlegi kormány minél gyorsabb távozása, de ennek a nyilvánosságban kell eldőlnie, az érdekeltek – a magyar állampolgárok – összességének bevonásával, lehetőleg: a kezdeményezésükre.
Természetesen valamennyien tudjuk, hogy a mai magyar állam mindent megtesz a nyilvánosság szűkítésére és illegitim befolyásolására, de erre nem az a megfelelő válasz, hogy immár az ellenzék – a demokratikus ellenzék! – is vállát vonogassa a nyilvánosság ügyében. (Seres László, a neves jobboldali újságíró ugyanitt, remélem, csak tréfált.)”