Kibe bújt bele az ördög?

Jeszenszky Zsolt egy hosszabb írásban megemlítette, hogy édesapja sajnos sátáni erőket szolgál.

Bokros Lajos volt pénzügyminiszter téved, ha azt gondolja, hogy helyes arról ábrándoznia, hogy külföldi közreműködéssel leváltható a jelenlegi magyar kormány.
„Bokros Lajos volt pénzügyminiszter téved, ha azt gondolja, hogy helyes arról ábrándoznia, hogy külföldi közreműködéssel leváltható a jelenlegi magyar kormány. Bármennyire kívánatos lenne ez a végkifejlet, a kormányférfiak és a kormányzati formák kiválasztása csak a magyarországi közvéleményre tartozik. Igaz, hogy ezt a közvéleményt sok tekintetben megtévesztik, félrevezetik, az is igaz, hogy a választási és parlamenti szabályok méltánytalanok, de a Bilderberg csoportban és más hasonló helyeken tömörülő nagy hatalmú külföldieket egyáltalán nem választottuk, az Orbán-kormányt azonban igen, ha nem is teljesen szabadon – és igencsak korlátozott nyilvánosság mellett.
A kormánysajtó viszont téved, amikor azt hirdeti: nem megengedhető, hogy külföldi politikai erők, kormányok, nemzetek fölötti szervezetek, újságok és rádióállomások nyíltan kifejezzék fönntartásaikat a regnáló magyar kormánnyal szemben. A kritikai nyilvánosságnak nincsenek határai, és könnyen megeshet, hogy külföldieknek igazuk van azokkal a vezetőkkel szemben, akik történetesen a honfitársaink. A kormánysajtó is szokott bírálni külföldi tényezőket – köztük nagy hatalmú, névleg szövetségeseinknek számító kormányférfiakat –, és ez jogában áll (nem ritkán igaza is van a vehemens bírálatában).
Nem támogathatunk olyan ellenzéki politikusokat, akik – mint afféle hatékony menedzserek – mintegy „el akarják intézni” a kormányváltást, erre alkalmazva az üzleti tárgyalások módszereit. Nem lehet, nem szabad ezeket a módszereket a politikában alkalmazni. Üzleti tárgyalásokon részérdekek sorsa dőlhet el, de a közérdek megismerése és érvényesítése nem a haszon maximalizálásának a racionalitása szerint dől el. Hitem szerint hasznos volna a jelenlegi kormány minél gyorsabb távozása, de ennek a nyilvánosságban kell eldőlnie, az érdekeltek – a magyar állampolgárok – összességének bevonásával, lehetőleg: a kezdeményezésükre.
Természetesen valamennyien tudjuk, hogy a mai magyar állam mindent megtesz a nyilvánosság szűkítésére és illegitim befolyásolására, de erre nem az a megfelelő válasz, hogy immár az ellenzék – a demokratikus ellenzék! – is vállát vonogassa a nyilvánosság ügyében. (Seres László, a neves jobboldali újságíró ugyanitt, remélem, csak tréfált.)”