„A politika nem számtan. Nem lehet összeadni az Együtt–PM, a DK, az LMP és az MSZP voksait, mert együtt nem léteznek. Azok közül, akik Schifferékre vagy Bajnaiékra húzzák az ikszet, sokan szemben állnak Gyurcsánynyal és/vagy az MSZP-vel. Ha egyszer mind közösen indulna, mint ahogyan arra szerencsére semmi esély nincsen, akkor az érintettek két egymást keresztező vonal helyett rajzolnának egy ételhordót vagy Kerényi Imrét a cetlire: nem adnák a szavazatukat.
Éppen ezért a sikerhez nem a visszalépésekről kell egyeztetni, hanem a történetről kell beszélni. Ma már kevés jelentősége van ugyan, de Horváth Csaba MSZP-s főpolgármester-jelölt azt rögzítette: Budapestet – pártkatonák helyett – egy szakértőcsapatnak kell irányítania.
Aki esetleg elfelejtette volna: a szocialisták 1994-es elsöprő győzelmük alkalmával is azzal kampányoltak, hogy a szakértelemnek kell kormányra kerülnie. Vagyis két évtizede ugyanaz volt a mondás, mint ma.
A tervezési tehetség legendájába beleszerető politikacsinálók elveszítették realitásérzéküket, miközben az eszmétlenség foglyai maradtak. Elő lehet ugyan azzal állni, hogy a Fidesz program nélkül győzött, miközben a »demokratikus ellenzék« 3,6 megás PDF-fájlban tárolt stratégiát mutatott föl, ám ez a fölszólalás a politikai humor műfajába tartozna.
A kiütéses sikert elérő Fidesz programja ugyanis így hangzott: »Folytatjuk!«
A kormányfő és pártja erre a fölöttébb részletszegény verzióra kapott több mint kétmillió szavazatot, s e vokstömeg a bizonyíték: a probléma gyökere nem az, hogy a pontok nem jutottak el a végekre. A »Mi a politika?« kérdésre adott választ nem lehet kimunkált szakpolitikai előterjesztésekkel leírni: a közönség más dimenzióban mozog.
Emiatt lehet kárhoztatni a népet, csak akkor nem a baloldalon kell politikai otthont keresni. Merthogy ez az eszme mégiscsak valamiféle idealizmust üzen, ami viszont kódolja az emocionális tartalmat. A baloldal fő célja, ugye, az emancipáció, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése.
Ez az egész egyszerűen elképzelhetetlen tervezőasztalon körberajzolt társadalommal, online-alapon, értelmiségi élcsapat által hitelesített megoldóképlettel: a kultúra és a közösség nem matematikai egyenlet.”