Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
A rendszerváltozás idején aktívvá vált nemzedékek ugyanúgy felülnek a szemfényvesztőknek, ahogyan mi felültünk.
„Bayer Zsolt egyike azoknak, akik nem csak az általuk választott hatalomgyakorlókhoz viszonyultak feltétlen hűséggel, hanem újprófétákká is lettek az elmúlt két–két és fél évtizedben. Szombati cikke, amit most annyian olvasnak az interneten, annak nyilvános megvallása, hogy az eddig Orbán Viktor feltétlen híveként megnyilatkozó, a Fidesz vezérében feltétel nélkül bízó publicista megremegett. Feltolult benne a kérdés: talán csak nem eszközként használja őt, s a hozzá hasonlókat e mostani hatalmi triumvirátus ahhoz, hogy mérhetetlen kapzsiságát érvényesíthesse a társadalom többségével szemben?
Bayer Zsoltban most felsejlett az, amit sokan már oly rég tudunk, s amelyről eddig oly hiábavalóan cikkeztek és szóltak néhányan a Bayer Zsoltok, meg az ellentáborában sunyító karrieristák gúnyolódása közepette: a negyedszázada uralkodó magyar hatalmi elit nagy többsége – közte a Fidesz irányítóival – csupán a komprádorságban és a saját vagyon gyarapításában jeleskedett eddig. Legfeljebb szavakban, ráadásul szenteskedve, ismeri el azokat az értékeket, amelyek lelki gyökerűek, s amelyeknek közük van a társadalmi, vagy akár a triumvirátusokon kívüli, életre szóló csoportszolidaritáshoz. Életüknek egyetlen alfája és ómegája van, az önös érdek. Az önérdek, amely maga körül mindent és mindenkit elpusztít, még végül magát a benne hívőt is!”