„A médiaadó az évről-évre egyre kisebb reklámszeletből kérne el a vállalkozásoktól, aminek nem hogy több, a társadalom számára hasznos, hanem kevesebb fontos tartalom lenne az eredménye. A cégeket ez a törvény a költséges - például politikai oknyomozó - műsorok helyett, a kevesebbe kerülő, a fenntartásukat biztosító, több bevételt kevesebb pénzből termelő bulvártartalmak felé terelné.
A reklámadó szándéka egyértelmű. Nem arról van szó, hogy több adóbevételre lenne szüksége az államnak, hiszen a bevétel terve 8 milliárd forint, míg a közmédiára évente 62 milliárdot költ az állam. Tehát akár a közmédián is tudna spórolni, a független piaci cégek megadóztatása nélkül.
De az is furcsa az adóban, hogy sávos adórendszert vezetnének be. Míg például a gazdaságpolitikában az egykulcsos adó a kormány szerint a legjobb megoldás, itt sávos, a nagyobb bevételű vállalatoktól több terhet követelő adózást javasol a kormány, ami egyértelműen a nagy, több újságot, médiaterméket birtokló piaci cégeket érintené a legjobban, a Fideszhez közeli, elszórtan működő médiavállalkozásokkal szemben.
De az sem igaz, hogy a kormánynak a tartalom minőségével van problémája, hiszen a kétharmad törvénykezése bármikor lehetőséget teremtene a tartalom szabályozására.”