„– Miért vállalta el a Nemzeti Pedagógus Kar vezetését?
– Úgy érzem, hogy a karnak nagyon komoly lehetőségei lesznek. A törvény felhatalmaz minket arra, hogy az ágazatot érintő kérdésekben véleményt mondjunk, javaslatokat fogalmazzunk meg. Több olyan szervezetben is részt vettem korábban, amelyik megpróbált hasonló tevékenységet végezni. Ilyen volt a Gimnáziumok Országos Szövetsége. Az Arany János Tehetséggondozó Program során pedig az ország minden területéről szerezhettem tapasztalatokat. Sok pedagógust ismerek, tudom, hogy számíthatok a segítségükre. Ezek voltak a legfontosabb szempontok, amikor elfogadtam a jelölést az elnöki tisztségre. (…)
– Mi lesz azokkal, akik nem akarnak részt venni a kötelező tagságú karban?
– Minél többször el kell mondanunk, hogy a kar azért jött létre, hogy képviselje a pedagógusok érdekeit. Ehhez az kell, hogy minél többen mondják el a saját véleményüket. Meg kell érteni, hogy az automatikus tagság egy lehetőség arra, hogy beleszólhassanak a saját munkájukat alakító kérdésekbe. Akit végképp nem tudunk meggyőzni erről valószínűleg passzív marad, kötelezettséggel ugyanis nem jár a tagság.
– Mi a véleménye az elmúlt négy év oktatáspolitikájáról?
– Az elmúlt időszakban nagyon sok a pedagógustársadalmat, az oktatásügyet érintő, igen nagy szerkezeti átalakítás ment végbe. Bármilyen alaposan is lettek volna előkészítve már önmagában a változások miatt nehézségeket okozhatnak a mindennapi működésben. Nem lehet egy-két hónap alatt eldönteni, hogy mi lesz a hosszú távú hatása ezeknek. Nyilvánvaló viszont, hogy folyamatos korrekcióra szorulnak, és abban, hogy ez egyre jobb környezetet biztosítson az oktatásnak, hogy egyre hatékonyabb lehessen a tanárok, tanítók, óvodapedagógusok munkája, abban kell segítenünk a véleményünk elmondásával. Aztán bízni, hogy ezt meghallgatják és eredménye lesz.”