Végre vége van a baloldalnak

„Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy az MSZP történelmi lebőgésén vagy a DK relatív erősödésén lepődtem-e meg jobban. De mégis. Az MSZP-n. Elképesztő, hogy sikerült annyira megutáltatniuk magukat, hogy pont olyan eredményt érjenek el, mint 1990-ben, frissen bukott, megvetett, karatnénba zárt állampártként. Jó lenne azt gondolni, hogy azért a rettenetes, prolicsaládos plakátjukért külön megbüntették őket a szavazók egy-két százalékkal. Ízlelgessük: Budapesten a DK és az Együtt is megelőzte őket, és a balos-kozmopolita fővárosban alig verték meg a Jobbikot.

Hogy totális legyen a baloldali kilábalás esélytelensége ezekkel a szereplőkkel, Gyurcsány Ferenc meg meghökkentően megerősödött, és majdnem megelőzte az MSZP-t. Ez neki most nyilván nagy öröm, de a balodal semmit sem profitál belőle, sőt. Gyurcsány most már megkerülhetetlen szereplő az MSZP-vel való alkudozásban, sőt akár ő is fújhatja a Progresszív Passzátszelet, csakhogy a sok ügyeskedésben elérték, hogy azzal sem érne már semmit, ha ennek az ellenzéknek ő lenne a vezető ereje. A szinte tökéletes patthelyzetet csak tovább pattosítja az Együtt-PM jó eredménye. Bajnai Gordon most sajnálhatja, hogy annyira önbizalomhiányosan politizált a pártja megalapítása óta. Ha a főnök nem undorodna olyan látványosan a politikától, és nem irtózna a cselekvéstől, akkor az Együtt az eddigi csicskaszerepnél többre is képes lenne. De még ez is kábé mindegy.

Az derült ki ugyanis összességében, hogy a szavazókat körülbelül egyforma mértékben nem érdekli ennek a baloldalnak a három vezető pártja.”