„Sajnálom az osztrák államfőt, aki a tolerancia győzelmének és Ausztria sikerének tulajdonította a győzelmet. A fesztiválon nem a tolerancia, hanem az erőszakos, a Nagy Zsűri által előre megkívánt eredmény született.
Sajnálom ezt a megtévesztett ökröt, mert számomra az ő Ausztriája nekem Melk és Mariazell, Tirol és Innsbruck, hogy Salzburgról, Mozartról és a régi Bécsről, Haydnról és Beethovenről ne is beszéljünk. De Heinz Fischer ezt azon a varázslatos éjszakán most feladta, mert neki az ország sikere egy transzverzita őrült kontinentális győzelme. Ehhez persze kellett a több százmilliós nézőközönség is, Izrael (naná) 12 pont, Grúzia (?) 12 pont és a többiek.
Nyugodjunk meg, hagyjuk a vadasparkokat. Hazám sajtója is kellően megosztott, relativizálnak, hogy egy gagyi műsor gagyi szereplőiről van szó. Arról persze nem beszélnek, hogy ezt a műsort százmillók nézték. És köztük gyerekek is, akik eddig csak a mesékben vagy rajzfilmeken láttak-hallottak ilyet. Anyuka, ki ez, bácsi vagy néni? És erre nincs értelmes válasz. És azt se felejtsük, hogy ez a kitalált image szakállal, hosszú hajjal, fátyollal némileg Krisztus-arcra is emlékeztetett, amit a józanul radikális keresztényeknek üvöltözve kellene visszautasítaniuk.”