„Abban minden józanul gondolkozó párt egyetért, hogy a 10 évvel ezelőtti nagy európai uniós bővüléssel mind a régi, mind az új tagállamok jól jártak. Hogy ki-ki mennyit profitált az integrációból, azon lehet vitatkozni. Ahogy persze azt is elmondhatja mindenki, többet is kihozhatott volna a bővítésből. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: az elmúlt 10 év az a 10 év volt, amelynek a második félideje egy nagy gazdasági világválságban telt.
A 2004 májusával csatlakozó országok eltérő célokkal érkeztek az unióba, így eltérő eredményeket is értek el. Hazánk célja az első félidőben döntően a hálózati infrastruktúra kiépítése volt. Ennek értelmében energetikai és közlekedési beruházások: metró, autópályák, csomópontok, hidak valósultak meg. A második félidőben pedig a gazdaság- és turizmusfejlesztés kapott nagyobb teret, aminek viszont kevésbé az ország, mint inkább a fideszes nomenklatúra, azon belül is elsősorban Orbán Viktor oligarchái lettek a nyertesei.
Az évforduló szomorú aktualitása, hogy az uniós pénzek egyre döcögőbb hazai elosztása mára le is állt. Jelenleg nincs értelme arról vitázni, hogy melyik uniós forráskeret hogyan hasznosul, mert egyetlen forint sem érkezik Brüsszelből, és az is ködbe vész, hogy mikor indulhat újra az EU-s pénzek kifizetése. Mindez azt mutatja, hogy az egyes tagországok sikere vagy sikertelensége kevésbé az uniós, sokkal inkább az adott ország kormányán múlik.
Az MSZP a következő öt évben arra fog törekedni, hogy mindenütt megfizethető árú élelmiszer legyen, hogy mindenütt méltányos, a létminimumot meghaladó bérek és nyugdíjak legyenek, és hogy a teljes foglalkoztatottság legalább a 25 év alatti fiatalok számára mindennapi valóság legyen. Mi ezekért fogunk harcolni az unióban, mert tudjuk: nem lejönni kell a pályáról, hanem fenn maradni rajta és küzdeni tovább.”