„Aki nem szavaz, nem demokrata. Ez a mondás. Most, először életemben, mégsem fogok élni a választójogommal. Már a parlamenti választásnál is közel álltam ehhez, de az utolsó pillanatban visszatántorodtam. Mégiscsak volt az egésznek tétje, nem beszélve a felgyülemlett indulatról, amit a szavazatommal próbáltam demonstrálni. Ma már az indulat is hiányzik. Tét sincs. Európa érdekel, de Európa helyett csak másodszorra lefőzött belpolitikai pozícióharcot kapunk. Az meg nem érdekel. Mikor fejezzem ki a tiltakozásomat a távolmaradással, ha nem most? (...)
A nem leadott szavazatom, remélem, hatni fog, ha már a múltkor kikönyörgött szavazatomat félreértelmezték. Az áprilisi kudarcra adott válaszaik ugyanis nyilvánvalóvá tették az alkalmatlanságukat arra, hogy a keletre nyitó, autokrata, piacellenes kormányzat rendszerszintű ellenzéke legyenek. Az örökös »menjünk szavazni a kisebb rosszra«-elv megerősítette a kontraszelekciót, ami a mai ellenzéket állította elő. Nem kell jobban csinálnunk, nem kell alkalmasabb jelölteket találnunk, úgyis ránk szavaznak.”