A törvényjavaslat elutasítása ugyanis nem siettette volna egyetlen család kilakoltatását sem, mivel a Fidesznek többsége, méghozzá kétharmados, alkotmányozó többsége van az Országgyűlésben. A törvény elfogadásához tehát nem volt szükség egyetlen ellenzéki szavazatra sem. Egy parlamentáris demokráciában az ellenzék a kormány és a kormánypártok javaslatait csak kivételes esetben fogadja el. Teszi mindezt egyrészt azért, mert feladata a kormány ellenőrzése és világos, kormányzati alternatíva felmutatása . Másrészt azért nem támogatják ellenzéki pártok a kormány törvényjavaslatait, mert ha a kormánynak többsége van (mint esetünkben), akkor nincs lehetőségük a törvényalkotás érdemi befolyásolására, így csak a felelősségben osztoznának, minden számukra fontos eredmény nélkül (más a helyzet, ha a kisebbségi kormány van, amelynek szüksége van ellenzéki szavazatokra, így érdemben lehet alakítani a törvényeket).
Nem álságos színjáték ez, hanem nagyon is komoly és felelősségteljes feladat. Kivételes esetekben azonban dönthet úgy az ellenzék, hogy támogatja a kormányt, még akkor is, ha az nem fogadja be egyetlen javaslatát sem. Ilyen lehet vészhelyzet, katasztrófa, háború esete vagy valami olyan további ügy, amiben kivételesen fontos nemzeti egység felmutatása. A magyar baloldali ellenzéki pártok úgy ítélték meg tehát, Pető Péter és más baloldali közírók, elemzők szerint helyesen, hogy ez a moratórium így, ebben formában mindenképpen támogatandó. Hogy ezzel a törvényjavaslattal kell bemutatni nemzeti egységet a jogbiztonság, a hitelüket rendesen törlesztő – és kellő pénz hiányában a végtörlesztéssel korábban élni nem tudó – devizahitelesek, a hitelüket törleszteni nem tudó forinthitelesek, és a mélyszegénységben élők ellen.
Ehelyett a baloldali és zöld ellenzéki pártok benyújthattak volna saját törvényjavaslatokat, amiket a Fidesz nyilván lesöpört volna, és utána nyugodt szívvel szavazhattak volna nemmel vagy tartózkodhattak volna. Ha így tettek volna, akkor bizony elmondhatták volna a médiában, hogy miért utasították el a javaslatot. Ha a kormány által ellenőrzött médiában nem is, de azon kívül – köztük a legnézettebb tévéhíradóban – legalább egy fél mondatban minden bizonnyal elhangzott volna saját javaslatuk legfőbb üzenete. A nyomtatott és az internetes sajtóban pedig politikusaik kifejthették volna részletesen az álláspontjukat. Ne adj’ isten az ellenzék felhasználhatta volna ezt az alkalmat a kormány szociálpolitikájának átfogó bírálatára, és megjeleníthették volna a sajátjukat. Az ellenzéki pártok végezték volna a dolgukat.