Kálvin tér

Kálvin tér, kezdődő péntek délutáni csúcsforgalom. A lámpa zöldre vált, elindulok, az egy autónyira előttem álló kocsisor nem moccan. Piros, a gyalogátkelőn állok. Utat engedve a gyalogosoknak a jobb oldali kanyarodósávba gurulok, az előttem álló kocsi miatt az autóm kerekei a biciklisávba lógnak.

Adtam a szarnak egy pofont, most akaratlanul a kerékpárosokat akadályozom. A harmadik elhaladó cajgás megáll az autóm mellett, visszagurul és a fejét csóválva beszól a letekert ablakon: „Helyes dolog a biciklisávban állni?” „Nem, nem helyes” - válaszolom egyetértőleg, közben a forgalom elindul, én visszasorolok a záróvonalon keresztül a „saját” sávomba és irány a Múzeum krt.

Beszélgetőtársam utánam ered és a Bölcsészkar előtt teljesen szabálytalanul megáll a biciklisávban és a magára erőltetett nyugalma mögül elő-előtörő durvasággal beszól a másik letekert ablakon keresztül: „Most azonnal közzétegyem, milyen szabálytalanul vezet?” „Ahogy gondolja” - válaszolom lemondóan. De nincs vége.

„A 444-et vagy a Cinket választja?”- kérdezi emelt hangon, pökhendi módon. „Szabálytalanul áll a biciklisávban” - mondom „és engem fenyeget?” „Nem fenyegetem” - mondja fenyegetőzve, „nem akadályozok senkit” - hazudja a szemembe, miközben már van kerékpáros, aki kénytelen megállni a szabálytalansága miatt, „eddig nem találkoztam magával, de most megjegyeztem” - teszi hozzá indulatosan, majd a maga okozta biciklis dugót megszüntetve elindul és az Astória-Rákóczi út kereszteződésnél vér szabálytalanul a járdára hajtva elszáguld.

No comment.