„Hogy ebből a kompozícióból hogyan lehet náci emlékműre asszociálni, azt csak azok nem értik, akik nem itt élnek. A kritikusok szerint a szobortervből árad a ravaszság: a magyar kormány a holokauszt felelősségét a birodalmi sasra akarja áttúrni, mintha mindenért csak a németek lennének felelősök. Gábriel meg csak áll ártatlan képpel és imára emelt kézzel.
Csakhogy Magyarországon nincs olyan hivatalos vélemény, amely tagadná vagy akár elmismásolná a holokausztot. Az államfő, a miniszterelnök vagy a diplomáciai kar bármelyik reprezentánsa kétséget sem hagyott afelől, hogy a magyar állam bűnt követett el, amikor 1944-ben nem védte meg megannyi állampolgárát a bevagonírozástól és a haláltáborokba szállítástól. Erre a tragédiára figyelmeztet a budapesti és a hódmezővásárhelyi Holokauszt Múzeum és a Terror Háza is.
A szoborállító kormányzat nem látszik mást tenni, csak emlékeztetni, hogy 1944. március 19-én Magyarország elveszítette szuverenitását, így állami szervei döntési szabadságukban és cselekvőképességükben korlátozottakká váltak. Amitől persze az emberellenes bűncselekményekben részt vevők nem kaphatnak és nem is kaptak felmentést. Ők nem. Nekik osztozniuk kell a megszállók felelősségében.”