„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Az emberiségnek legelőször is azon kellene elgondolkodnia, hogy vajon mennyire valósak azok a szükségletek, amelyek évente tízmilliárd tonnás nagyságrendben igénylik a fosszilis energiahordozókat.
„Mivel a fosszilis energiaforrások keletkezése kizárólag arra a néhány százmillió évre korlátozódott, és azóta a folyamat nem ismétlődött meg, így az emberiség egy nagyon is véges készletet éget el. S tekintettel arra, hogy e három fosszilis energiaforrás adja az emberiség által felhasznált energia 90 százalékát, összmennyiségük évi tízmilliárd tonna kőolajnak felel meg, a készletek kimerülésének réme Damoklesz kardjaként lebeg az emberiség felett. Ebből az egyre fenyegetőbb helyzetből többféle kiút kínálkozik. Az egyik, hogy valamilyen alternatívát keres az emberiség. Ezt elvileg a megújuló energia (szél és napfény) is jelenthetné, ám ez csupán szép »zöld« illúzió. Az atomenergia alapanyagának planetáris készletei sem jelentenek igazi alternatívát, mert összmennyiségük ezeknek sem biztosít hosszabb távú jövőt, mint a fosszilis energiaforrásoké. És végül hatvan éve dolgoznak a tudósok a fúziós energia előállításán, ami elvileg korlátlan energiabőséget jelentene, de a valóra váltása egyelőre módfelett bizonytalan. Ha ezek az esélyek semmivé válnak, maradnak még a fosszilis energiaforrások eddig ismeretlen, vagy épp csak megismert, de kitermelhetetlen készleteinek feltárásából adódó lehetőségek. Az azonban egyértelmű, hogy ezek az eljárások igen kockázatosak, környezetrombolók és módfelett költségesek. Ráadásul az energetikai alapszlogen szerint a legolcsóbb energia a fel nem használt energia, így az emberiségnek legelőször is azon kellene elgondolkodnia, hogy vajon mennyire valósak azok a szükségletek, amelyek évente tízmilliárd tonnás nagyságrendben igénylik a fosszilis energiahordozókat. A legmélyebb létszerveződési probléma tehát az, hogy a Föld mint véges rendszer előbb vagy utóbb biztosan »ledob« magáról egy olyan élőlényt, amely komolyan gondolja, hogy létezhet végtelen exponenciális növekedés véges rendszerben. Ha a nyugatias modernitás még annyi ideig kívánná üzemeltetni létmódját, mint az ősi egyiptomi birodalom, akkor négyezer év múlva nemcsak a Naprendszer, de az egész galaxis összes anyaga sem lenne elég az emberiség anyag- és energiaszükségletének fedezésére. A Nyugat tehát nyilvánvaló ontológiai zsákutcában van, így egész létértelmezési logikáját kellene újragondolnia ahhoz, hogy megoldást találjon energiafilozófiája feloldhatatlannak tűnő ellentmondásaira.”