Macskafogó

„Szóval szélsőjobbos ország lettünk. Úgy tűnik, a népakarat szerint erre van a legnagyobb igény. Persze láttunk már ilyesmit kis hazánkban! Nem lett jó a vége…

A történelem úgy hozta, hogy politikailag újabb erőpróba előtt állunk. Az európai parlamenti választások következnek. Miközben az a valóságos kérdés, hogy a magyar politikai pártok milyen arányban képviseljék a magyar választópolgárokat ebben az európai testületben, a Fidesz és a Jobbik egyaránt úgy állítja be a helyzetet, mintha követeket kellene küldeni az ellenséghez. A népbutításnak eme fokához viszont teljesen felesleges EU-tagnak lennünk! Igaz, egyre kevésbé vagyunk azok. Magyarország stratégiai érdekeit úgy Orbán, mint Vona immár az EU-n kívüli pontokhoz köti. Orbán atomerővel Moszkvához láncolja hazánkat, Vona pedig a piszkos munkát végzi az eddigi szövetségi rendszerünk gyalázásával.

Ezt a két mételyt nehéz lesz kivágni az ország testéből. Miközben az EU is rengeteg változtatásra szorul, úgy végképp nehéz. A világpolgári lendület viszont túl sok a magyarnak. Aki világpolgárnak gondolta magát, az már alighanem elment innen. A maradók soraiban egyre erősebb a provincializmus kultusza, s a minél rosszabb helyzet őket erősíti tovább. Amikor viszont már csak a leggyengébbek s az öregek maradnak idehaza, akkor válik világossá, mit tett velünk, sajnos velünk együtt az oktalan gőg, a gőg bajnokaival az élen.

A magyar baloldal, az MSZP ezzel szemben szolidáris Európát akar. Azt, hogy a szerencsésebb sorsért ne kelljen elmenni a hazából. Azt, hogy a gazdagok ne üljenek tort a kifosztottakon. Azt, hogy az anyagi és szellemi javakhoz ne a tolvajok, hanem az ezeket megteremtők jussanak.

Európában nem kell nyomorogni, mert Európa tehetséges és tehetős. Európa a világ legerősebb gazdasági hatalma. Ezt a hatalmat akarjuk a kontinens, annak népei, s a családok javára fordítani. Ez a baloldal küldetése.”