Földre szállt álmok

„Az európai integrációnak, az uniós tagságnak tehát Magyarország számára ma nincs alternatívája. Ott vagyunk, ahová mindig is tartoztunk, s nem okvetlenül e közösség hibája, ha nem tudjuk kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Egy évtized alatt rájöhettünk arra, hogy végső soron még egy ilyen formálisan egyenlő jogokon alapuló társaságon belül is csak annyira tudjuk érvényesíteni érdekeinket, amekkora erőt képesek vagyunk emögött felvonultatni. Az Európai Unión belül hivatalosan nincsenek első- és másodrendű országok, de igenis vannak erősek és gyengék. S ha a második csoportba tartozunk, akkor azért nem azonnal Brüsszelt kell hibáztatni. Sokkal többre megyünk, ha tettekkel bizonyítjuk, hogy nem ebbe a kategóriába tartozunk.

Az elmúlt évtized mérlege tehát vegyes. Az öröm percei után tisztában vagyunk vele, hogy az elismertségért meg kell dolgozni. S egyáltalán nem az a válasz a kudarcokra, de még a nemegyszer méltatlan támadásokra sem, ha megpróbáljuk tovább billegtetni az amúgy is viharok között hányódó hajót, vagy beugrunk a háborgó tengerbe.”