Egy magyar még soha nem tette le a kardját − Hoffmannsegg gróf Pest-Budája

2014. április 26. 12:55

Ilyen volt Pest-Buda kétszázhúsz évvel ezelőtt: részletek egy úti feljegyzésből az akkor is híres pesti kávéházaktól az álatheczig, a Duna hajóhídjától a czigányok zenéjéig, és persze a csörtető kardokig.

2014. április 26. 12:55
Rajcsányi Gellért
Mandiner

 

 
Ilyen volt Pest-Buda kétszázhúsz évvel ezelőtt, a barokk kor végén, a romantika és a klasszicizmus hajnalán: a drezdai születésű szász természetbúvár, Johann Centurius Hoffmann von Hofmannsegg gróf (1766-1849) 1793-94-ben járt Magyarországon, előbb élénken érdeklődve, majd megszeretve az országot és annak lakóit. Még évtizedekkel a reformkor és a nyelvújítás előtt járunk: a Habsburg-birodalom igencsak elmaradott és lassan elnémetesedő provinciájaként kezelt Magyarország egzotikus úticél volt a ritka külföldi látogatóknak; ezért is érdekesek a magyar nyelvet is tanuló Hofmannsegg feljegyzései a Magyar Királyság soknyelvű kettős fővárosáról.
 
Részletek az úti feljegyzésekből egy régi Budapesti Negyed-közlés alapján, az akkor is híres pesti kávéházaktól az álatheczig, a Duna hajóhídjától a czigányok zenéjéig, és persze a csörtető kardokig, amit a magyarok soha, még egy álarczosbál kedvéért sem tesznek le.
 
hoffmannsegg.jpg
 
Két nap alatt Bécsből Budára
Buda, 1793. július 3.
Múlt hó 23-án utaztam el Bécsből. Lehetetlen jobb postai szolgálatot kívánni is, mint ebben az országban van. Többször megtörtént, hogy a lovakat hamarább felváltották, mint a mennyi idő alatt a kerekeket megkenhették és sohasem történnek, mint nálunk, késedelmezések s aztán bocsánatkérések, hogy a lovak nem voltak idehaza s több efféle. Csak ilyen intézmény mellett lehetséges két nap alatt, és pedig reggeli 5 órától esti 9-ig tartó utazás után 36 mértföldnyi utat megtenni, mert ilyen messze van Buda Bécstől, mégis a második nap este már ott voltam...
 
Pest idővel egy kis Berlinné nőheti ki magát
Buda, 1793. november 17.
Budán a legismeretesebb és legjobb vendégfogadóba, a Fortunába szállottam a várban... Itt van a királyi palota is, egy igen nagy, szép kinézésű épület. Leopold főherczeg, a császár fivére lakja, ki Magyarországnak nádora s így a legfőbb személy az országban, olyan helytartóféle. Hivatali testületek úgy itt, mint Pesten is vannak, valamint a nemesség is e két hely között megoszlik; ez a társaságra nézve némileg kellemetlen. A két város együtt véve sokkal nagyobb, mint Drezda és Neustadt együtt, Pest sokkal szebb is. Itt most egy rakás új ház épül és igen jó alakban, úgy hogy idővel egy kis Berlinné nőheti ki magát, olyan tágasak és szélesek utczái és terei.
 
A pesti kávéház a legszebb
A pesti kávéház még a legszebb, a mit e nemben idáig láttam. Egy földszint van és több szobából áll, de már az első - mindjárt a bemenetnél - valóban pompás. Ez egy kis négyszögletű terem, egy-egy oldala talán tizenöt lépés lehet, négy bolthajtással, melyek a középen négy oszlopon nyugosznak. Úgy ezek, mint az összes falak és a boltozat márványból vagy gipszből vannak; én úgy gondolom, hogy inkább különböző színű gipszösszetételből. A négy bolthajtásról négy új divatú kristály gyertyatartó függ alá ŕ l'Arabeske. Egy gazdag diszítésű ízléses kályha harmonikusan egyezik meg egy hasonló nagyságú fali órával. A teremben három billiard van. Az egyik oldalon van a buffet, a hol - mivel a négyszög egyik oldalát áttörték - mindent láthat az ember, midőn valamit készítenek, e mellett egy fülkében ül egy választékosan öltözött fiatal hölgy, egy kedves kis íróasztal van előtte és beszedi a pénzt.
 
Átdöfte szegény heczmestert a bika
Mivel ma vasárnap van, tehát délután állathecz is van Pesten. Oly barbárnak tetszett nekem mindig ez a szórakozásnem és mégis elhatároztam magamat, hogy életemben legalább egyszer megnézem. Az amphitheatrum, a melyben tartatni szokott, egy kerek épület, melynek közepén egy egyengetett térség szabad ég alatt van, ez körülbelől 40-50 lépés átmérőjű lehet. E fölött három sorban páholyok vannak egymás fölött, és pedig minden sorban 45, minden páholy körülbelől három rőf széles. A földszinten csupa csapóajtók vannak, melyek a vadállatokat zárják el. A közvárakozásnak legméltóbb tárgya tulajdonképpen az, midőn a heczmester egy felbőszült ökörrel viaskodik s azt egy késsel leteríti. Ezenkívül még más vadállatokat is ingereltetnek kutyákkal, de nem oly mértékben, hogy akár az állatoknak, akár a kutyáknak ártana. Először két medvét vezettek elő, melyek egy ideig együtt játszottak, majd kutyákkal ingereltették, de egymásban semmi kárt nem tettek. Némiképp komolyabban ment azután egy másik idősebb medvével, mely egynehány jókora csapást osztogatott, de mivel sem fogai, sem körmei nincsenek, ez sem tett sok kárt, s ha komolyabban menne már a dolog, a kutyákat visszahívják. Azután jött egy ökör, mit néhány vörös ruhába öltözött ember, kik a középen az ökör felett voltak felkötve, ingerelt s valahányszor az ökör a levegőben ide-oda kapkodott, ők fittyet hánytak - mit az utóvégre rossz néven vett. Ezután kutyákat bocsátanak reá, melyek igen ügyesen mindjárt fülébe kapaszkodnak és harapják, úgy hogy meg sem mozdulhat, csak keservesen bőg. Szomoru ezt nézni és hallani. Ha egy ideig hagyták, ezután eleresztik. Utána egy farkas jön, mely kutyákkal viaskodik, épen úgy a vaddisznó. A legszebb volt még egy jól megtermett tigris, illetőleg leopárd. Egy kost bocsátottak hozzá, melyet mindjárt megragadott a nyakánál fogva úgy, hogy a szegény állat a félelemtől egész néma lett s a tigris kényszeríté, hogy mellette menve, kisérje be barlangjába, hol a szegényt valószinűleg széttépte és felfalta. Végre jött a bika, melyet már arról fel lehetett ismerni, hogy szarvain két fagolyó volt, nehogy a vívót átszúrja; így csak döfhetett. Egy idő előtt egy heczmester azzal dicsekedett, hogy ő a bikát ily golyók nélkül is leteríti, a bika azonban nem ismerte a tréfát és úgy átdöfte szegény heczmestert, hogy két óra mulva belehalt - s mindez a városi közönség szemeláttára történt.
 
Sötétes a színház
A színház, melyet szintén ez estén látogattam meg, kicsiny, sötétes és alkalmatlan. Ama helyet, hova fiatal emberek járnak, első földszintnek hivják; de itt alig van ötven szabad hely, a többi zárt, vagy részben bérelt, részben előre megrendelt hely; különben pedig szokás, hogy egyedül nők használják.
 
A város a hegyen, meg a szőlőhegyek mögötte
Látogatások, ebéd, szinház, játék és vacsora - ezek nehány hét óta az én legfőbb teendőim. Azt hittem, hogy e fényűzést már el is feledtem s nem is lenne csoda, mégis meglehetősen jól megy. Sőt egy kihallgatás is a császár öccsénél, Leopold főherczeg nádornál, igen szerencsésen ütött ki. De mégis kénytelen vagyok előbb neked az itteni egész társadalom életéről egy rövid rajzot nyujtani, hogy ezzel az én helyzetemről is biztosabb képed legyen. Budát Pesttel egy hajóhíd köti össze a mely 700 lépés hosszu. Mindkét városban külön körülbelül 50 000 ember lakik, a nemesség mindkettőben szétszórva lakik, de mégis többen vannak Pesten és gazdagabbak is, igy pl. a fiatal gróf Károlyi évi jövedelme háromszázezer forintra megy. Ötvenezertől százezer forintig terjedő évi jövedelem valami nagyon közönséges. Mindkét helyen vannak országos hivatalok és még másfélék is, de a legtöbb mégis Budán van és pedig a várban, mely egymagában is egy várost tesz ki a hegyen. Hossza egy jó negyedóra járásnyi, szélessége pedig négy-öt utczányi s a többi utzák és utak által, melyek amphitheatralis alakban vannak a hegyre építve, összefügg a város többi részeivel, minők pl. rácz- vagy görögváros, Krisztinaváros, Viziváros, Ujlak stb., de melyek elég rosszul és szűken vannak építve. Ezek egy jó félóra járásnyi hosszúságban vezetnek a folyó mentében, szép kilátást nyujtanak, mivel megettök halmok és hegyek emelkednek, melyek szőlővel vannak beültetve.
 
Általában műveltek a nők
A nők általában véve igen műveltek és jól öltözködnek. A nemesek között sokkal több szebb és kedves asszony van mint nálunk, kivált arczaik kifejezésteljesebbek; több a barna mint a szőke. A középosztályt egymértékűnek vehetjük a mienkkel, de a köznép nálunk sokkal szebb és tisztább. Nehéz volna itt morális nevelést kivánnunk, midőn az még Bécsben is oly hátra van. Sőt Prágában is csak most kezd az a mi szomszédságunk következtében életbe lépni.
 
A fiatal emberek rendkívül könnyelműek
Habozás nélkül mondhatom, hogy a mi polgárleányaink jobban vannak művelve, mint az itteni hölgyek legnagyobb része s e miatt a szokásos társalgási hang eléggé szegényes. A férfiak legnagyobb részéről is kevésbbé mondhatunk jobbat, kivált a fiatal emberek rendkívül könnyelmüek. E könnyelműség azonban mégis tetszik, kivált a másod-, harmadrangú nőknek. Mint igen ritka jelenség, az is megérdemli a felemlítést, hogy a legfőbb körök legszebb és legifjabb asszonyai magok között egy szövetséget kötöttek, a melynek czélja, hogy maguk körében csak feddhetetlen szokásokat tűrjenek, becsületességet, szorgalmat és ájtatosságot gyakoroljanak. Ezek leginkább Pesten találkoznak, dolgoznak és társalognak; csak szolid, tehát igen kevés férfinak a látogatását fogadják, mert a fiatal emberek tudják, hogy itt kevés szerencséjök akad.
 
Két vagy három óra átkelni a Dunán
Mig a közlekedés Buda és Pest között teljes volt, addig én is elég gyakran átjöttem, de most... igen, neked tudnod kell, hogy mi szüntette meg a közlekedést. Tehát így áll a dolog: a hajóhidat az egész éven át használják egész télig, míg a jégzajlás kezdődik. Ekkor tehát el kell bontani, nehogy a jég kettészakítsa, a mi különben úgy is elég gyakran megtörténik, mint pl. ezelőtt tizennégy nappal is. Ha már egyszer a hajóhid szét van szedve, akkor csak tavaszszal állitják vissza, midőn a jégzajlás megszünt. Időközben a repülőhidat, vagyis az u. n. hidast használják, de ezt sem mindig, és ha jég van, épen nem. Ezután már csak csónakkal lehet oda vagy visszautazni. - Míg a jég gyenge, addig az utazás nagyobb csónakokkal történik; egy-egy csónakba 30-40 ember fér s rendesen négygyel közlekednek. Ha az átkelést az úszó jégdarabok nem akadályozzák, úgy öt percz alatt a másik parton lehetünk; de ha jégár van, úgy az átkelési időt épenséggel meg nem határozhatjuk. Egy óráig, sőt tovább is eltarthat, olykor a jégdarabok több száz lépésre is magukkal ragadják a csónakot a folyomon. Néha erősen megakad a csónak a jégdarabok között s csak hintázó mozgás által lehet közűlök menekűlni, mit az utasoknak közösen kell végrehajtaniok. Ha a jégzajlás még erősebb, úgy csak egészen kis csónakkal lehet átkelni, a melybe alig egy-két ember fér s ezeknek is le kell feküdniök. Ha útközben egy nagyobb jégtáblához érkeznek, kiszállnak, a csónakot a jégtáblán átvontatják s a másik oldalán ismét a vízbe eresztik, különben pedig igyekeznek a jég között úgy átvergődni, a mint csak lehet. Ez azonban eltarthat két vagy három óráig is, s hozzá, kivált még éjjel, igen kellemetlen, veszélyesnek is látszik, de alig ha lesz az, mivel szerencsétlenségről még nincs példa. Nálunk nehezen szánná reá magát valaki ily utazásra, míg itten gyakran egy bál miatt megtörténik. Végre ha megállott a zajlás és átfagyott a folyam, a jégen át járnak gyalog és kocsin úgy mint nálunk.
 
Pesten magyarul is játszanak
Az itteni színház elég szép, körülbelül olyan mint a drezdai, mégis valamivel kisebb. Szereplők és énekesek egészben véve középszerűek, némelyek nagyon jók, mások nagyon rosszak. Egy nap itten játszanak, másnap Pesten, de ez utóbbi helyen a színház berendezése nyomorúságos. Akkor nap, midőn Budán színművet adnak elő, Pesten magyarul játszanak.
 
Az ország lehető előrehaladása
A nádor igen magas, talán nyolczvan hüvelyknyi is van, karcsú és jól megtermett, de a magyar ruha jól áll rajta. Most 21 éves, kellemes arczkifejezésű, mely egy csepp zavart sem árul el. Kérdezősködött ez országban való utazásom felől, beszélgettünk az ország sajátságai, előnyei és lehető előrehaladása felől, még nővéréről, valamint a mi Antal herczegünkről is összevéve talán egy félóráig, mire én magamat ajánlottam. E fiatal ember törekvései miatt, mellyel az ország javára dolgozik, odaadásaért, mit a hivatalos ügyeknek szentel, éles belátása miatt, melylyel mindent megitélni szokott, és kitünő erkölcsi tulajdonai végett rendkívül becsülendő, de imádja is az egész nemzet.
 
Madagaskár kormányzónője
Legközelebb egy nővel ismerkedtem meg, ki előttem váratlan és feltünően figyelemreméltó. Egy nő, ki öt éven át nem volt kevesebb, mint Madagaskár kormányzónője. Nem olvastad még gróf Benyovszky kalandjait? ki orosz fogságban Kamcsatka félszigetére jutott, hogy ottan czoboly-menyétre vadásszon, ott megfoghatatlan ügyességgel a várat, hol őrizték, elfoglalta, azután a kikötőben egy hajót kerített hatalmába s azon a többi fogollyal Chinába menekült. Mindezt olvasnod kell, mert nagyon érdekes. Ezután Francziaországba jött s onnan ismét Madagaskár szigetére küldték. Kés villa kiestek kezemből, midőn ezt megtudtam. Ebéd után jól kikérdeztem és ő elég terjedelmesen elbeszélte sorsát.
 
Egy magyar még soha nem tette le a kardját
Pécs, 1794. februárban.
Volt alkalmam még két álarzos bált is megnézni, egyet Budán, a másikat Pesten. Mi sem hasonlít inkább egymáshoz, mint ilyen mulatságok; itt sem vehettem észre semmi feltűnőt, olyat, a mi nálunk is ne lenne megengedve. Mivel a sarkantyú a nemzeti viselethez tartozik, tehát az álarczosbálba is sarkantyús csizmával jönnek.Természetes tehát, hogy kivált az itteni igen heves táncz közben sok ruhát összetépnek s a nők bokáit meg-megsértik s habár belátják ennek illetlen voltát, még sem hagynak fel vele. Azonban meg kell vallanom, hogy vannak, kik részben a hosszas gyakorlat következtében annyi ügyességre már szert tettek, hogy fölfegyverzett lábaikkal sem tesznek kárt tánczosnőikben, részint - kivált a belátóbbak - oly sarkantyút viselnek, mely már alakjánál fogva sem árthat. - Kevésbbé tartom megbocsáthatónak azt a szokást, hogy fegyverrel is jönnek az álarczosbálra. Mivel a nemesnek egyedül van ama joga, hogy kardot viselhet s ettől semmiféle alkalommal sem akar megválni, tehát ekkor is élni akar jogával. Te tudod, hogy az idegenek, kik a mi zöld termünket akarják megnézni, kötelesek előbb, nehogy valamiben kárt tegyenek, oldalfegyveröket, botjaikat az előteremben letenni. Midőn gróf Zichy országbíró nehány évvel ezelőtt Drezdában volt, tőle is ezt kivánták, mire ő azt felelte, hogy egy magyar még soha nem tette le a kardját, s inkább visszament volna, ha - tekintettel állására - ezt nála meg nem engedik.
 
A czigányok a legjobban huzzák
De még magyar tánczot is járnak. Ez egész sajátságos táncz. A zene minden más zenétől nagyban különbözik, igen érzésteljes, gyakran lágy, majd megindító. A czigányok hiresek arról, hogy a legjobban huzzák s én mindenkor nagy gyönyörrel hallgattam.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2014. április 26. 17:21
Magyarországon nemzetközi összehasonlításban sok volt a nemes ember, így nagy többségük nem igazán volt különösebben gazdag, ezért aztán a nemességükön kívül nem sok mindennel tudtak büszkélkedni, így az ilyen jelképes jogoknak, mint a kard viselés joga nagy jelentőséget tulajdonítottak.
kjkj945
2014. április 26. 17:11
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/43115/the-crackpots/pest-buda-zeneszoveg.html ""Ki ugranék,jó lenne de nem tehetem… Más a szerepem Olyan vagyok,mint egy szemét Mint egy szemét,amit pesttől budáig fújt a szél Mint egy szemét,amit pesttől budáig fújt a szél Mint egy szemét,amit pesttől budáig fújt a szél""
kjkj945
2014. április 26. 17:09
http://dalszoveg.network.hu/video/elso_emelet/elso_emelet__subiduma Azt hogy tele van a vén Duna, és Pest Buda, elfolyik a sok duma. Tele van a vén Duna mond minek ez a Sok subidubi subiduma.
Waffen-SS Hunyadi Division
2014. április 26. 15:02
A czigók jobban húzzák, de azért itt egy elképesztő idézet róluk 2014-ből: "A »cigányság« mint kategória nem elsődlegesen faji alapon értelmezhető, hanem az ekként jelzett életformát követő, faji hovatartozástól függetlenül a lakosságnak egy elkülönült, a többségi társadalom hagyományos értékeit és a már hivatkozott jogszabályok által is védett értékeket semmibe vevő csoportjaként, akik egy bizonyos munkakerülő életforma, a magántulajdont, együttélési normákat nem tisztelő erkölcsi felfogás követői" Ezt egy tisztességes magyar bíró állapította meg metsző bölcsességgel. A galíciáner jogvédők köpni-nyelni nem tudtak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!