„Úgy tetszik, az utóbbi négy év kevés volt arra, hogy megtanuljuk: szolidaritás nélkül semmiféle eredmény nem érhető el a céljai felé vezető úton minden gátlás nélkül haladó, az akadályokat átugró és/vagy eltakarító hatalommal szemben.
Ennek nyomán persze lehet ma is sértődésvetélkedőt rendezni akkor, ha A-nak nem az a fontos, ami B-nek, és fordítva. Csak éppen ez biztosan garantálja az összes ügy vereségét. Egészen addig, amíg az így vagy úgy kisemmizett kisebbségek nem állnak ki egymásért, s nem jön létre az a kritikus tömeg, amely elégséges a potens, eredményes tiltakozáshoz.
Az pedig evidencia: a rendszer ellenzéke sem születik meg addig, amíg a hajléktalanokért kiállók, az ellopott földjüket siratók, az emlékezet igazságáért demonstrálók nem ismerik fel, hogy ha az egyes eseteket botránymérlegre helyezve igyekeznek differenciálni, nincs esélyük. Mert amíg atomizálni lehet, mindent lehet.
Például újabb és újabb kétharmadot szerezni.”