Református szentek

„Most kéne jönni egy szakmailag korrekt, bibliai igék tömegével, héber és görög eredetivel alátámasztott »szent«-fogalomnak. Hadd ne menjek bele a részletekbe, legyen annyi elég, hogy a szentségről abban az értelemben gondolkodjunk, hogy elkülönített, más mint a hétköznapi. Isten szentsége jelenti a bűnben, bajban, rendetlenségben bukdácsoló világtól való elkülönülését abban az értelemben, hogy ez a világ nem fertőzhető meg Őt, nem tudja a maga szintjére lerángatni, Isten csak aláhajolni tud. Amikor egyénekről, vagy közösségről, időkről, vagy helyekről beszélünk a szentség kapcsán, akkor úgy értelmezhetjük a szentséget, mint aki/akik, vagy ami/amik az Isten számára vannak elválasztva, az Ő akaratát teljesítik, az Ő céljait töltik be, és ezért túlmutatnak önmagukon. Úgy is fogalmazhatnék, hogy szent az, akiben és amiben és amikor aláhajol hozzánk az Úr, és megérint bennünket.