Olga szobra és a háborús hisztériák

„Amit mond az a megszokott értelmiségellenes populizmus. A szimbólumokat nem lehet megenni, eszmékkel nem lehet a boltban fizetni. Túl sok a hangjegy, túl sok a filozófus. Picasso nem művészet, olyat én is tudok. A politika legyen materiális, a politika az a 3.60-as kenyér, a politika az, amit az egyszerű emberek megértenek.

Mindezt azon a héten, amikor a Fidesz fölényes győzelmet aratott annak ellenére, hogy a munkahelyek száma, a gazdaság és úgy általában az életszínvonal nem nőtt. Volt viszont szabadságharc, fülkeforradalom, Nenyi, új alaptörvény, preambulum, történelmi revízió, keleti nyitás, székelyzászló, komcsizás, csúcsra járatott nacionalizmus. Egyedül materiális értelemben vett fejlődés nem volt. Ebből azt a következtetést vonta le Schiffer, hogy az embereket nem érdekli más csak az anyagi realitás. Hagyjuk a fenébe a szimbólumokat, a történelmet, az ideológiát, az emlékművet!

A Fidesz nem hagyja, és nyer. A Jobbik nem hagyja, és nem sokára talán nyerni fog. Az LMP hagyja, és majdnem kiesett. Nem foglalkozni a politikai identitás egyik legfontosabb formálójával, és azt gondolni, hogy akkor annak törvényei nem is hatnak, nem erkölcstelen, bár nem túl okos.

Ehhez kapcsolódik az a közismert sirám, hogy milyen borzasztó, amikor politikán családtagok összevesznek. Mégis min vesszenek össze? Azon, hogy kinek jut két kávéscsészével több az örökségből? Hogy, ki használta többször a hétvégi telket vagy ki mosogasson el? Az jobb? Mi máson érdemes összeveszni, mint erkölcsi kérdéseken, más néven a politikán?

Az emlékmű-vitában mindez megjelenik. Maga a szobor körüli hercehurca biztosan nem érdekel sokakat, ebben Schiffernek igaza van. Ahogy nem érdekelte a koronás címer-Kossuth címer vita sem. Akkor is ment a szörnyülködés. A demokratikus közvéleményt sokkolta az első találkozás a parlamentarizmussal. Mit szórakoznak annyit, hát nem mindegy melyik? Nevetséges értelmiségi komédia ez az egész, a nép azóta tekint úgy a képviselőire, mint léhűtő idiótákra.”